Friday, July 22, 2011

Roger Gough: Kádár János, a jó elvtárs?

Bar a tortenelmet mindig szerettem, a 20.szazadi reszet iskolas koromban unalmasnak tartottam. Bonyolult, unalomig reszletezett, a kozepkor, foleg a kedvenc okor, vilagahoz kepest szurke. A masodik vilaghaboru utani magyar tortenelem pedig meg ennel is szurkebb. A szocializmusrol csak jellegtelen, arcnelkuli emberekre, irigykedve olvasott nyugatnemet jatekmagazinokra, altalanos olcsosag-szagra asszocialtam eloszor, bornirt, rohejes jelszavak skandalasara kesobb. Hogy egy masik kortars tortenelmi szornyet emlitsek, a naci Nemetorszagban volt valami fantasy-szeruen epikus. Egy vilagot felforgato szent orult nemzetvezer, okkultizmussal kacerkodas, ordogi gonoszsag, a vesztes ugy varazsa, az egesz vilaggal szembenallo dac.  Ezzel szemben a szocializmus...hat.... Mintha pont az lett volna a lenyege, hogy mindent kioljenek az eletbol, ami erdekesse tehetne.
Aztan valamikor huszeves korom tajekan rajottem, hogy a szuleim, nagyszuleim peldaul ebben eltek, es elkezdtem olvasgatni a korszakrol. Itthon, az objektiv megiteles nehezsegei miatt, eleg nehez szerintem jo konyveket talalni a temarol. A szerzonek ezert behozhatatlan elonye, hogy semmi koze nincs a magyarokhoz.
Hosszu bevezetes utan a konyvrol roviden: Kadar Janos eletutjan keresztul bepillantast enged a 20. szazadi magyar szocializmusba, az illegalis mozgalmi kezdetektol a rendszervaltasig, majdnem letehetetlen stilusban (szamomra legalabbis). 2 nap alatt vegeztem ki az 540 oldalt.
Ha ez az ajanlo meg igy sem keltette fel az erdeklodesed, kepzeld el kedves olvaso,  hogy sorkatona vagy a 80as evek elejen, a laktanyaban pedig a radio savkeresojebe egy szog van beverve, hogy ne lehessen befogni a Szabad Europat. Nem ut szoget a te fejedbe is, milyen lehetett akkor Magyarorszagon elni?

No comments:

Post a Comment