Írót ajánlok most, nem könyvet. Nem tudnék egyetlen könyvet sem kiemelni tőle, az életműve pedig túl nagy ahhoz, hogysem egy blog képes lenne befogadni. Joy Adamson biztosan ott van eddigi életem 5 legmeghatározóbb írója között, de ennél sokkal több ő: azon kevesek egyike, akik megváltoztatták a világot.
Nem készült környezetvédőnek. A második világháború elől menekülve került Afrikába, és harmadik, vadőrként dolgozó, férje oldalán került csak igazán kapcsolatba a természettel. Szerelmes volt Afrikába, annak szabadságába, szépségébe és vadságába. A vakvéletlen sodort karjaikba 3 oroszlánkölyköt, a többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem. Joy volt az első, aki képes volt visszavezetni a természetbe egy emberek közt felnőtt oroszlánt, és tapasztalatai révén ezt képes volt megismételni egy gepárddal és egy leopárddal is. Közvetlen közelükben élve, életüket lehetőség szerint távolról dokumentálva olyan ismeretanyagra tett szert, mely alapjaiban változtatta meg nem csak az ezen állatokról vallott nézeteinket, de az állatkertek és rezervátumok világát is. Minderről pedig olyan szeretettel és törődéssel ír, mely reményeim szerint minden olvasót magával ragad.
Megváltoztatta a világot. Ma már talán nem hatnak annyira eredetiként a gondolatai, mint hatottak rám a 80as években, de ha azt szeretnétek, hogy egy gyerek megtanulja tisztelni és szeretni a természetet, vagy mindig vágyakozással gondoljon a csodákkal teli Afrikára - nem kell tovább keresnetek: csak adjátok a kezébe Joy Adamson egy könyvét.
No comments:
Post a Comment