The Shield

Keves sorozat szippant be annyira mint a Shield. Mint a legtobb kortars remekmuvet - a boseg zavara miatt -, ezt is konnyebb jellemezni azzal, hogy mi nem. Halvany noir-jellege ellenere nem kiegett idealistak, kemenyoklu cinikusok es femme fatale-ok tortenete. Nincsenek jelentosegteljes pillantasok es tokeletesen celbatalalo zaroszavak a jelenetek vegen. A szereplok hus-ver karakterek, Julian, a meleg vagyaival kuzdo idealista,vallasos fekete jaror, Dutsch, az onbizalomhianyban szenvedo negyvenes feher nyomozo, Whims, az arroganssagig tisztesseges fekete nyomozono, es meg egy fel tucat remekul vagy csak vazlatosan, de sohasem klisekbol kidolgozott figura. Az egyetlen larger-than-life karakter Vic Mackey, de o is a hihetoseg hataran mozog (en tudom, a karakter mind kulsejeben , mind viselkedeseben a volt maltai fonokomrol mintaztak). Nincsenek vegletes ellenszenves vagy pozitiv szereplok. A Shield friss, eletszagu, sok szalon mozgo, a remek operatori technika miatt szinte dokumentumfilmszeru. Semmi szajbaragas, semmi szentimentalizmus, de mesterkelt kozombosseg se. A Shield annyira felkavaro, szorakoztato, vagy feszult, amennyire es ahogyan a nezo azonosul vele. Nagyon sokat es nagyon jot lehetne irni rola.