I.D.

Ez a meltatlanul kevesse ismert angol film a nyolcvanas evekben, a brit futball legsotetebb korszakaban jatszodik. Fohose egy fiatal londoni nyomozo, aki harom tarsaval egyutt beepul egy eroszakos huliganbandaba, hogy elkapjak a banda akcioi mogott allo ertelmi szerzoket.
A felvett eleterzes es -stilus egyre jobban beszippantja oket, de John egy ido utan mar munkatarsai szamara is lathatoan eli, nem pedig jatsza a szerepet. A film brilliansan mutatja be ahogy a nyilt tekintetu, szimpatikus, ambiciozus, hazas rendorrol egyre inkabb lemallik a civilizacios maz. Megmutatja az futball-huliganizmus vonzerejet, a szabadsagot, a kozosseghez tartozas erzeset, a fizikai erovel es batorsaggal kivivott tiszteletet erteket anelkul, hogy mentegetne vagy demonizalna ezeket az embereket. Az I.D. egyike azon filmeknek, amikben a zene igazan a kepekkel egyutt dolgozik. Hol szomoru, melankolikus, hol szinte sejtelmesen verfagyaszto,  ahogyan az egyre elgyotortebb, roszindulatubb, primitivebb John devoluciojat kiseri a bizonytalan vegikifejletig.