A tortenet kozeppontjaba nem is Pokembert helyezte, hanem fogott egy 2 dimenzios, B-kategorias antagonistat, Kravent a Vadaszt, es ellentmondasos, komplex es tragikus figurakent formalta ujja. A tortenet roviden: az ellenfele kezetol eveken keresztul elszenvedett veresegek feldolgozasara keptelen Kraven osszeroppan, es egy fantaziavilagot teremt, amiben o all egyedul a mindent korrumpalo, ertekeket es meltosagot a vilagbol lassan kipusztito Pokkal szemben. Kraven "megoli" a Pokembert, es a helyebe lep, hogy bizonyitsa, jobb nala. Vadaszik a Pokember predaira, legyozi az ellenfelet, akit o soha nem tudott, es vegul kegyelmet gyakorol ellenfelei felett.
DeMatteisnak sikerul a bravur, hogy az oruletet ugy mutassa be, hogy magat az olvasot is elbizonytalanitsa. Talan Kraven nem is teljesen orult, a tortenet 3 foszereplojet osszekoto lathatatlan szalak nem csak egy - valaha nagy - ember megroppant elmejeben leteznek, hanem valoban osi, mitikus erok mozgatjak oket babokkent. Vermin, Kraven es Pokember csak jatszak a kijelolt szerepuket, archetipusokkent illeszkedve valami osi mesebe, aminek ritmusa - a szuntelenul dobolo esoben, Kraven monoton narraciojaban - ott luktet vegig a hatterben, az elso paneltol az utolsoig. Kraven ongyilkossaga egy szanalmas, valosag elol rogeszmekbe menekulo, emberi roncs kilepoje, vagy egy nagy harcos utolso, nemes tette, az egyetlen ut, amelyre lephet, miutan elejtette elete predajat? Talan egy kicsit mindketto?
Komor, szimbolumokban gazdag tortenete, fantasztikus rajzolasa es ikonikus kepei a 1987-es Kraven's Last Hunt-ot talan a legjobb - es mindenkeppen a legegyedibb - Pokember-tortenette teszik, amit valaha irtak.
No comments:
Post a Comment