Egy ket-(tini)-gyerekes csalad vezet haza sotetedes utan, de elteveszthettek az egyik kanyart, mert az ut nem akar veget erni. Bevallom a poszt apropoja legalabb annyira egy kis merenges altalanossagban a B-filmeken, mint maga a film.
Hirtelen harom B-film kategoria jut eszembe. Az elso, ami a maga idejeben A-film volt, de az ido sajnos nem volt kegyes hozza, vagy egyszeruen a kozizles valtozott (ami majdnem ugyanaz). Pelda ra a VHS-korszak hose, a Delta Force (1986). A masodik, ami A-film akart lenni, de ez szinvonalbeli okok miatt mar akkor sem sikerult. Ebbol rengeteg van. A harmadik, ami soha nem is akart tobb lenni. A Dead End ezek koze tartozik. Adott egy igeretes alapszituaciora epulo egyszeru tortenet, amit kozepes kepessegu szineszek is tokeletesen el tudnak jatszani. A hangulat, ami foleg szereplok mozgasi szabadsaga es a sotet, monoton autout keltette klausztrofobia kozti feszultsegbol taplalkozik. Es vegul a kellemes csavar. Megeri az alulertekelt filmek kozott kukazni. (Helyesbites: gyors pillantas az IMDB-re raebresztett, hogy ez a film nem is annyira alulertekelt)
No comments:
Post a Comment