Amikor az IBM az 1960-as évek második felében előállt a forradalmian új technológiákon nyugvó System/360 mainframe rendszerrel, gyakorlatilag letarolták a teljes piacot, és egyeduralkodóvá váltak egy teljes évtizeden át. Aztán elkezdődtek a gondok ... Az amerikai szövetségi kormány által 1969-ben indított tröszt ellenes per a cég ellen a végtelenségig (egészen 1982-es megszüntetéséig) húzódott, jelentősen lelassítva a cég dinamikáját és óriási költségeket emésztve fel. Eközben belépett a piacra Gene Amdahl-nak, a System/360 főmérnökének saját cége, versenyre kényszerítve az elkényelmesedő kék óriást. Az IBM-et ráadásul mindeközben belengte az alapító Thomas J. Watson szelleme: egyfelől amolyan skandináv jóléti munkáltatóként elképesztő juttatásokat nyújtott dolgozóinak, másfelől idealista küldetéstudattal komolyan gondolták, hogy nekik kell jobbá tenni a világot. Ez utóbbi szellemében 1981-ben az IBM PC-t nyílt architektúraként dobták piacra, lehetővé téve bárki számára, hogy ahhoz alkatrészeket vagy éppen szoftvert készítsen. Ezzel ugyan legyőzték az Apple-t a piacon, de ez a siker a hirtelen megjelenő tucatnyi versenytársnak köszönhetően igazi pünkösdi királyság volt, ráadásul nem csak elvonta a cég figyelmét a hagyományos mainframe business-ről, de alá is ásta azt az egyre több mindenre képes PC-k rohamos terjedésével.
Az IBM első részvénykibocsátására 1978. januárjában került sor, és amint alább látható, az IBM PC kezdeti sikerével az árfolyam meredek emelkedésnek indult.
Csakhogy a piaci részesedés sikertelen megtartásáért vívott küzdelem óriási összegeket emésztett fel, egyre komolyabb cash flow problémákat okozva a cégnek. Mígnem a '90-es évek elejére nyilvánvaló vált, hogy az IBM ezt a háborút (történetében először) nem nyerheti meg, az árfolyam pedig meredek zuhanásnak indult.
Az IBM első részvénykibocsátására 1978. januárjában került sor, és amint alább látható, az IBM PC kezdeti sikerével az árfolyam meredek emelkedésnek indult.
Csakhogy a piaci részesedés sikertelen megtartásáért vívott küzdelem óriási összegeket emésztett fel, egyre komolyabb cash flow problémákat okozva a cégnek. Mígnem a '90-es évek elejére nyilvánvaló vált, hogy az IBM ezt a háborút (történetében először) nem nyerheti meg, az árfolyam pedig meredek zuhanásnak indult.
Ebben a helyzetben vállalta el Lou Gerstner a cég vezetését, és lett CEO 1993. áprilisában. Már a kezdet kezdetén szembement a korszellemmel, és világmegváltó ötletek bejelentése helyett mindössze azt mondta "The last thing IBM needs right now is a vision.", és munkához látott a színfalak mögött. Egy lyukas garast se sokan tettek volna a sikerére. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert ez a korszak egyben az internet hajnala is, így bőséges mennyiségű újságcikk áll rendelkezésünkre, hogy lássuk - nem csak a keselyűk köröztek a haldokló óriás felett, de sokan már a gyászbeszédekre készültek.
Ez a könyv Lou Gerstner saját elbeszélése arról, hogyan állította talpra az IBM-et és tette újra a világ egyik legnagyobb cégévé. Nincsenek benne csodák, csak rengeteg munka - vívódtam is az ajánlással, mert a könyvben nincsenek "Wow" pillanatok, nem hordozza a megvilágosodás ígéretét. De kordokumentum és bár a problémához üzleti szempontból közelít, hiszem hogy rengeteg meglátása érvényes a hétköznapokban is.
No comments:
Post a Comment