Sydney Lumet (egyik) klasszikusa, az első filmje, ami kifejezetten a mozivászonra készült. A film nyitójelenetében egy gyilkossági tárgyalás végét látjuk, amint a bíró felszólítja az esküdteket az ítélethoztalra, felhívva figyelmüket az általul viselt felelősségre, hiszen amennyiben bűnösnek találják a vádlottat, úgy arra minden bizonnyal halálbüntetés vár. A tárgyalás lefolyásából semmit sem látunk, de a 12 esküdt beszélgetéséből már a kezdet kezdetén kirajzolódik, hogy nem sok kétség maradt bennük a vádlott bűnössége felől. E ponttól kezdve ugyanis a film nem más, mint a tizenkét esküdt párbeszéde, az ő tanácskozásuk alapján rajzolódnak ki előttünk az eset részletei, ahogy próbálnak egyhangú döntésre jutni. A kezdetben egyértelműnek látszó eset pedig lépésről lépésre válik mind kérdésesebbé.
A film zsenialitása és egyben időtállósága az esküdtek karaterében rejlik. Megtaláljuk bennük a társadalom egészét, az egyszerű melóstól, az üzletkötőn át az építész mérnökig. Márpedig kevés ember képes a valóságot objektíven látni, mindannyian saját életünk szűrőin át vizsgáljuk az eseményeket. Így lehet egyértelmű valaki számára, hogy ha a gettóban valakit gyilkossággal vádolnak, az minden bizonnyal bűnös is; hogy a "mai" világban "ezek" a fiatalok valóban lelkiismeret nélkül lehetnek képesek apjuk megölésére. Illetve ott van a gondolkodásra való restség, hiszen ha valaki (az ügyész) látszólag logikusan építi fel a vádat, akkor azt nyilvánvalóan felesleges is megkérdőjelezni; amit mond, az már csak a tekintélye miatt is bizonnyal úgy is van - csakúgy mint napjainkban: olvastam az interneten, tehát igaz. És persze ott vannak az egyéb személyiség jegyek is. A melós kiállása a véleményében megtámadott idős úr mellett - nem azért, mert egyetértene vele, pusztán elvi alapon, az időseknek kijáró tisztelet okán. A kevésbé okos, ámde hatalommal bíró emberek tárgyalás technikája - érvek híján hangerővel meggyőzni a másikat. Egyszóval ott vagyunk mind az esküdtek között, a 12 Dühös Ember tükröt tart elénk, ha van bátorságunk felismerni magunkat. Egyébként csak a reménykedés marad, hogy mi vagyunk a 8as számú esküdt.
Sosem tudjuk meg, hogy a fiú valóban megölte-e az apját.
A film zsenialitása és egyben időtállósága az esküdtek karaterében rejlik. Megtaláljuk bennük a társadalom egészét, az egyszerű melóstól, az üzletkötőn át az építész mérnökig. Márpedig kevés ember képes a valóságot objektíven látni, mindannyian saját életünk szűrőin át vizsgáljuk az eseményeket. Így lehet egyértelmű valaki számára, hogy ha a gettóban valakit gyilkossággal vádolnak, az minden bizonnyal bűnös is; hogy a "mai" világban "ezek" a fiatalok valóban lelkiismeret nélkül lehetnek képesek apjuk megölésére. Illetve ott van a gondolkodásra való restség, hiszen ha valaki (az ügyész) látszólag logikusan építi fel a vádat, akkor azt nyilvánvalóan felesleges is megkérdőjelezni; amit mond, az már csak a tekintélye miatt is bizonnyal úgy is van - csakúgy mint napjainkban: olvastam az interneten, tehát igaz. És persze ott vannak az egyéb személyiség jegyek is. A melós kiállása a véleményében megtámadott idős úr mellett - nem azért, mert egyetértene vele, pusztán elvi alapon, az időseknek kijáró tisztelet okán. A kevésbé okos, ámde hatalommal bíró emberek tárgyalás technikája - érvek híján hangerővel meggyőzni a másikat. Egyszóval ott vagyunk mind az esküdtek között, a 12 Dühös Ember tükröt tart elénk, ha van bátorságunk felismerni magunkat. Egyébként csak a reménykedés marad, hogy mi vagyunk a 8as számú esküdt.
Sosem tudjuk meg, hogy a fiú valóban megölte-e az apját.
Szerintem a filmtortenet egyik legjobb filmje. Annyi nagy klasszikussal ellentetben az ido sem fogott rajta.
ReplyDelete