A maganyos hos figuraja a filmtortenet es a szorakoztato irodalom megunhatatlan kliseje. Idonkent mindenki vagyik a szocialis kotottsegektol valo szabadsagra. A csaladjat, munkajat, kozosseget a legtobben nem szeretnek elhagyni anelkul, hogy masikra cserelnek, de ki nem mereng el neha a horizontokon, amik bezarultak elotte? A tabula rasan, a potencialon, hogy ujraformald az eleted? A hos persze legtobbszor nem onszantabol valik maganyossa, valami regi tragedia vagy sotet rejtely all mogotte, a lenyeg, hogy legyen megbocsathato oka a konvenciok levetesere. A tortenet vegen vagy meghal, vagy uj ertelmet talal az eletenek, vagy kulonosebb valtozas nelkul ellovagol a naplementebe.
Van viszont egy ritkabban elovett tipus. Az ember, akinek egyszeruen nincs szuksege masokra. Nem megkeseredett, egyszeruen ilyennek szuletett. Mint egy fekete lyuk a tarsadalom szoveten, informaciot csak elnyel, es nincs szuksege ra, hogy barmit visszasugarozzon. Ez a fajta az, ami igazan erdekes es erthetetlen, es nem amiatt, ami benne van, hanem epp attol, ami hianyzik. Hol a Drama?
Mi koze van a fentieknek a filmhez? Nagyon keves. De ez azon filmek egyike, amirol legjobb semmit sem tudni, mielott leulsz ele. Meg a szinopszist se olvasd el.
No comments:
Post a Comment