A veteránok sokáig egészen különleges megbecsültségű helyet foglaltak (és egy bizonyos mértékig foglalnak el ma is) az amerikai társadalomban. A vietnámi háború veteránjainak azonban jó egy évtizeden át egészen más bánásmód jutott. A vietnámi konfliktus kirobbanását követően elég gyorsan népszerűtlen lett, az amerikai kivonulást a tüntető hippik tömegei ünnepelték, a hazatérő katonák pedig az éveken át tartó média hisztéria által keltett megvetés áldozataivá váltak.
Rengeteg film készült erről a faramuci helyzetről, számosat a kritikusok elismerése övezett (a Született Július 4én két Oscar-t is nyert, pedig szerintem konkrétan nézhetetlen). A Rambo-t az ítészek nem halmozták el babérkoszorúkkal, de megtette helyettük a közönség; hamar kultikus státuszba emelkedett és nem véletlenül kapott három (hamarosan 4) folytatást is. Bár ez utóbbiak minősége megkérdőjelezhető, a First Blood nem csak Stallone felsőtestének és vicsorgásának köszönhette tartós sikerét; jelentős szerepe volt ebben a szimbolikával teletömött forgatókönyvnek.