Arturo Pérez-Reverte: A vívómester avagy a nő árnyéka a férfiszíven

Erdekes olvasmany ez, leginkabb lassan folyo kalandregenynek mondanam. A foszereplo szamomra egy szokasos fantasy-hos es egy anakronisztikus nemesember keverekenek tunt. A politikai szal nem kotott le, de Don Jaime Astarloa eleg erdekes karakter volt ahhoz, hogy 250 oldalon keresztul fenntartsa az erdeklodesem.  Egy kellemes 'Jo konyv volt' erzessel tettem volna vissza a polcra, ha nem lett volna benne valami, ami miatt a blogra kivankozik. De volt, es az a befejezo oldal. A tortenet vegen a pozitiv es negativ foszereplo halalos parbaja megunhatatlan csucspontja egy kalandregenynek, de annyiszor megcsinaltak mar, hogy szinte lehetetlen valami eredetit kihozni belole. Rossz esetben lehetett volna banalis, mint maga a konyv cime, kozepszeru, mint ahogy vartam, vagy az irohoz meltoan remek, mint ahogy remeltem. De tortenetesen tokeletes lett.