Bar a soundtrackje mar szerepel a blogon, a hetvegen ujranezve rajottem, a
filmnek sajat jogan is itt a helye. Hihetetlenul jo zene, humor, retteges es
nagyon 80as evek. Es meg valami megfoghatatlan, alig eszreveheto, szomoru hangulat, ami a nagyon jo filmek jellemzoje. A Vampire Hunter D-hez hasonloan szinten keverednek kicsit a mufajok, de annyira jol, hogy egyszerre lehet vegigmosolyogni a filmet es kozben valoban felni es felteni a szereploket. Kiefer Sutherland pedig itt is brilliroz.
No comments:
Post a Comment