A XX. század nagy beszédei

Nomen est omen, kulonosebb magyarazatot nem igenyel a konyv, inkabb csak par rovid gondolatot fuznek hozza. Tobbfelekeppen lehet olvasni. Neha egy-egy gondolat, hirado-epizod kapcsan levenni a polcrol, elolvasni 1-2 "fejezetet", majd visszatenni pihenni a sulyos muvek koze. Vagy konyvkent, elejetol a vegeig. Mivel a beszedek kronologikus sorrendben kovetik egymast, szepen ativelo kepet kap az olvaso a teljes mult szazadrol. Nagyot csalodni egyik modszerrel sem fogtok. A beszedeknek tobb elonye is van. Eloszor is viszonylag rovidek, egymastol fuggetlenek, tehat tokeletes kotet utazas kozben, elalvas elott, pikniken. Masodszor, szorakoztatonak es informativnak szantak oket, amely celoknak tobbsegeben meg is felelnek. Ha valamelyik szerzonek nem tetszett a stilusa, annyi baj legyen, legfeljebb 2-3 fejezet az ove. Vegezetul ket dolgot ajanlanek. Az egyik Douglas MacArthur tabornok elete alkonyan mondott beszede a West Point katonai akademian. Szep, szomoru es meglepoen mas, mint amit vartam volna. Ha semmi mast, ezt olvassatok el itt. A masik pedig ugyanezen kotet masodik resze, a A XX. század magyar beszédei.