Létezik egy kihalóban lévő embertipus. Sok különböző névvel illetjük, mégis mindig egyre gondolunk. A hóhányóra. A hantásra. Az emberre, aki ha a sarki közértbe ugrik le krumpliért, azt is úgy tudja előadni, hogy szinháztermek telnének meg érte. Ha egy ilyen ember környezetében élsz, az kezdetben jópofa. Aztán ahogy egyre többször ismétlődnek a sztorik, úgy válik egyre idegesitőbbé. Márpedig a nagydumások is öregszenek...
Ed Bloom is egy efféle hóhányó. És nem tud leállni a dumával. Olyannyira nem, hogy a fia végül már szóba sem hajlandó állni vele. De ő nem alkuszik, a halálos ágyán is egyre csak mesél. Mert:
"A man tells his stories so many times that he becomes the stories. They live on after him and in that way he becomes immortal."
A film valóságos sztárparádé (Jessica Lange, Steve Buscemi, Albert Finney, Alison Lohman, Helena Bonham Carter), de a főszerep egyértelműen Ewan McGregor-é. A film mégsem ettől lesz jó. Nem tudom megmondani, mitől jó vagy mitől szép. Te sem fogod tudni megmondani. De jó film. És szép.
No comments:
Post a Comment