Brick

Elsőként pár szóban bevezetném a Hihetetlenségi-faktor elméletem. Minden filmnek (és a többi médiumnak) van egy Hihetetlenségi-faktora, tükrözve, hogy befogadásához mennyit kell lazítanunk azon az igényünkön, hogy a történet engedelmeskedjen a való világ törvényszerűségeinek.
Egy reális, bár drámai élethelyzetet megragadó film, mint például a Napok romjai, esetében ez az érték alacsony, mondjuk 1-es az 5-ös skálán. Semmi kiugróan valószínűtlen dramaturgiai fordulat nem történik benne, legfeljebb a párbeszédek kicsit élesebbek, a karakterek kissé markánsabban definiáltak, a történet kerekebb, mint a való életben. Egy James Bond film esetében, legyen mondjuk 3-es a faktor. A Gyűrűk Urát szinten 3-asra tenném, mert a mesevilág keretein belül hihetőbb a történet, mint a latszolag evilagi, mindent túlélő, minden helyzetre tökéletes eleganciával és sármmal reagaló titkosügynöké. A skála semmiképpen nem jelenti azt, hogy az 1 "jó", az 5 "rossz", csupán azt, "mennyi" hitelt kér tőlünk a mű. A vacak tinihorror jo pelda arra, mikor a tortenet tulfesziti a hatarait, es a gyilkos meg masodszor-harmadszor is visszater, csak hogy a nezo ujra jol megijedhessen.
Ezek után a Bricknek 4-est adnék. Adott egy klasszikus noir történet. Meggyilkolt fiatal lány, magán(yos farkas )nyomozó, femme fatale, egy bűnszövetkezett rejtélyes vezetője, annak kemény öklű verőlegénye, a hatóság szigorú, de igazságos megszemélyesítője. Egy középiskolás diáklány, különc ex-barátja, egy másik, csalfa diáklány, egy vezna, de karizmatikus, a helyi fu-bizniszt mozgato diak, annak buta, bunko, de eros haverja es az iskolaigazgato. A ket mondat sorrendhuen irja le ugyanazokat a karaktereket. A parbeszedek es a tornetet nem jatszodhatna le az adott keretek kozott, de a film azt keri a nezotol, kepzelje el, hogy megis. Ennel tobbet mar igazan lohetek el a sztoribol, ugyhogy ennyi.