“I'm an angel. I kill firstborns while their mamas watch. I turn cities into salt. I even, when I feel like it, rip the souls from little girls, and from now till kingdom come, the only thing you can count on in your existence is never understanding why.”
Ezzel a B-kategoriara racafoloas utos es enigmatikus mondattal mutatja be magat Christopher Walken, alias Gabriel arkangyal. Mert a Prophecy egy B-kategorias kultfilm, furcsa kevereke A es C kategorias szineszeknek, eros alapotletnek, nagy ambicioknak es elnagyolt forgatokonyvnek, remek dialogusoknak, hangulatos zenei beteteknek es alacsony koltsegvetesnek. Miutan eloszor lattam a filmet, a pozitiv foszereplo Elias Koteast elkonyveltem a vilag legszarabb szineszenek. Mentsegere legyen szolva oreg korara felkuzdotte magat a C kozepig. Christopher Walken viszont gyakorlatilag lubickol a szerepben, fenomenalis ripacskodasaval minden jeleneteben betolti a kepernyot es feledteti a low-budget helyenkent fajdalmas nyilvanvalosagat. Az egyszerre allatias, karizmatikus es manipulativ Lucifer rovid szerepeben Viggo Mortensen ragyog, Oscart erdemloen. Walken mellett az o szajaba adtak a film legjobb mondatait.
"You see, I'm not here to help you little bitch because I love you or because I care for you, but because two hells is one hell too many, and I can't have that."
Szamomra a film csucspontja Lucifer es Gabriel sajnos nagyon rovid verbalis konfrontacioja. Ahogy a ket kolosszalis szemelyiseg egymasnak feszul, es Gabriel eppoly konnyeden pockoli el a sotet angyalt, mint minden mas karaktert a filmben.
”Lucifer. Sitting in your basement. Sulking over your break up with the boss. You're nothing.”
Hozza az ajakbiggyesztes, az alig eszreveheto fejmozdulat, fenomenalis. De nagyon nagy veszteseg hogy az alkotoknak se tobb penzuk, se olyan forgatokonyvirojuk nem volt, aki nemcsak karaktereket, de tortenetet is tudott volna irni.
No comments:
Post a Comment