True Detective

A True Detective hosszu idok legfelfokozottabb elvarasokkal indulo sorozata volt, egyenesen TV megreformalojakent harangoztak be. Ugyan nem tudom, hogy mai szinvonalu es mennyisegu sorozatok mellett miert szorulna a televiziozas megvaltasra, de a legmeglepobb, hogy a TD tenyleg bevaltotta a hozza fuzott remenyeket. Na nem a reformalas dolgot, de a szinvonalbelit mindenkepp. A kovetkezokben, ha spoilerek nem is, de utalasok elofordulnak, ezert mindenki csak sajat felelossegre olvassa tovabb!

Egyebkent ez nem kritika lesz, hanem homazs. A True Detective egy olyan sorozat, amit mar nagyon regota vartam es meg sosem lattam. A leglovecraftibb mainstream mozi, ami valaha keszult. Nemcsak a nagyon takarekosan adagolt nyilvanvalo hasonlosagok - “Sarga Kiraly”, “Carcosa”, sotet, multba nyulo okkult szalak - miatt, hanem hangulataban, minosegeben es minimalizmusaban is. A termeszetfelettivel kacerkodo filmek ket dolgon szoktak megbukni. Az egyik, hogy vagy a baljos zene, vagy az egyertelmu utalasok miatt a nezonek mar rogton az elejen nyilvanvalova valik , hogy itt sotet hatalmak bujkalnak az ejszakaban, es meg kell varni, mig vegre a foszereplonek is leesik a tantusz. A masik, hogy a kepzeletet felcsigazo felvezetes utan az Ismeretlen feltarulasa csalodast okoz. Kozhelyes, banalis, vagy csak veres, de semmikeppen nem ijeszto. Rust es Marty tortenete az elso resztol kezdve ugy egyensulyoz, hogy a legvegen sem derul ki - a nezo szamara sem! - hogy valojaban itt foldontuli erok lokdostek a szereploket, vagy szimpla emberi gonoszsag allt a hatterben, Rust pedig egyszeruen mentalisan zavart. A sokak altal antiklimaxkent megelt vegkifejlet pedig ugy kielegito lezaras, hogy szinte semmit nem magyaraz meg. Mondhatnank erre, hogy csalas, az irok lustasaga, de van egy jelenet, ami szamomra tokeletesen eladja ezt a megoldast. Az utolso reszben a korhazban labadozo Martynak a nyomozok elkezdenek meselni a feltart dolgokat, de a faradt, viszolygo arckifejezessel felemelt elharito kezmozdulataban minden benne van. “Fiuk, ne. Nem akarom tudni. Semmit errol az egeszrol tobbet nem akarok tudni.” Ennyire profin utoljara a Mr Brooksban vagtak el a gordiuszi csomot.

Amennyire minimalista a tortenetkezeles, annyira bombasztikus a szineszi jatek. Nem emlekszem lattam-e mar valaki ennyire - jo ertelemben - "latvanyosan" jatszani, mint a Rust Cohle-t megszemelyesito Matthew McConaughey-t. Egyedul elcipelne a hatan az egesz sorozatot, nagyon jo, hogy csak egy darabja az egesznek. Itt is udito az irok izlesessege es visszafogottsaga. Nem csinalnak Cohle-bol excentrikus supermant vagy sotet humorforrast, es nem is eroltetnek arany szivet a nihilista attitud moge. Cohle Martyval szemben gyakran egyszeruen seggfej, es ahogy az altala vallatott bunozokkel banik, az mar a szadista es gonosz hatarat surolja. Woody Harrelson pedig annak ellenere nem homalyosul el McConaughey mellett, hogy tenyleg egy atlagos videki zsarut jatszik. Ez a teljesitmeny legalabb olyan latvanyos a maga latvanytalan modjan.

Nem tudom mit terveznek a masodik evadra, de ezutan piszok nehez dolguk lesz.