Azok számára, akik olvasták korábbi könyvajánlóimat, bizonyára nem meglepetés, hogy nagy rajongója vagyok a military science fiction műfajának. Márpedig e téren kevesen alkottak nagyobbat az elmúlt évtizedben Jack Campbell The Lost Fleet sorozatánál. Hogy a sorozat végigolvasásra érdemes-e, azt ki-ki döntse el maga, a Dauntless alcímen futó első könyvet azonban mindenképpen ajánlom.
A világűrt meghódító emberiség két részre szakad: a demokratikus elvek mentén kormányzott Szövetségre és a céges hierarchián nyugvó, valójában meglehetősen kommunisztikus Szindikátusra. Hát, eddig ebben nincs semmi eredeti. A könyv főhőse John 'Black Jack' Geary, a több mint 100 éve dúló galaktikus háború talán legelső ütközetének túlélője, a Szövetség hajó-parancsnoka; mentőkapszuláját a döntő ütközetre készülő Szövetségi Flotta találja meg a vakszerencse folytán. Khm, valljuk be, túl sok eredetiség ebben sincs.
Miután ezekből a kiszámítható, az olvasó számára orientációt nyújtó klisékből felépíti a világot, meglódul Jack Campbell tolla és fantáziája. Black Jack hibernációjából felébresztve azzal szembesül, hogy az elmúlt 100 évben legenda vált belőle, akit mindenki (najó, a többség) istenként tisztel, rádióban elhangzott utolsónak hitt mondatai pedig nem csak fennmaradtak, de teljesen esztelen módon a Szövetségi hadviselés fő irányelvévé váltak. Elrettenve tapasztalja, hogy a folyamatosan dúló háború valóságos vérszivattyúvá változott, így a lerövidült kiképzés miatt a jelen paracsnokai elemi képességeknek is híján vannak, ami a mélyűr taktikai hadviselését illeti. És itt lép be a military science fiction, az az elképesztő precizitás, amivel Jack Campbell végigvezeti az olvasót azon, hogyan is nézne ki egy ilyen fegyveres konfliktus. Mit jelent 3D-ben manőverezni? Mit kezdjünk azzal a képpel, amit bár most látunk, de valójában fél órával ezelőtti állapotot vetít elénk? Hogyan koordináljuk csapatainkat, ha órákba telik, míg rádiójeleink elérik őket?
Van egyszerű válasz ezekre a kérdésekre.
"Engage the enemy."
A világűrt meghódító emberiség két részre szakad: a demokratikus elvek mentén kormányzott Szövetségre és a céges hierarchián nyugvó, valójában meglehetősen kommunisztikus Szindikátusra. Hát, eddig ebben nincs semmi eredeti. A könyv főhőse John 'Black Jack' Geary, a több mint 100 éve dúló galaktikus háború talán legelső ütközetének túlélője, a Szövetség hajó-parancsnoka; mentőkapszuláját a döntő ütközetre készülő Szövetségi Flotta találja meg a vakszerencse folytán. Khm, valljuk be, túl sok eredetiség ebben sincs.
Miután ezekből a kiszámítható, az olvasó számára orientációt nyújtó klisékből felépíti a világot, meglódul Jack Campbell tolla és fantáziája. Black Jack hibernációjából felébresztve azzal szembesül, hogy az elmúlt 100 évben legenda vált belőle, akit mindenki (najó, a többség) istenként tisztel, rádióban elhangzott utolsónak hitt mondatai pedig nem csak fennmaradtak, de teljesen esztelen módon a Szövetségi hadviselés fő irányelvévé váltak. Elrettenve tapasztalja, hogy a folyamatosan dúló háború valóságos vérszivattyúvá változott, így a lerövidült kiképzés miatt a jelen paracsnokai elemi képességeknek is híján vannak, ami a mélyűr taktikai hadviselését illeti. És itt lép be a military science fiction, az az elképesztő precizitás, amivel Jack Campbell végigvezeti az olvasót azon, hogyan is nézne ki egy ilyen fegyveres konfliktus. Mit jelent 3D-ben manőverezni? Mit kezdjünk azzal a képpel, amit bár most látunk, de valójában fél órával ezelőtti állapotot vetít elénk? Hogyan koordináljuk csapatainkat, ha órákba telik, míg rádiójeleink elérik őket?
Van egyszerű válasz ezekre a kérdésekre.
"Engage the enemy."
No comments:
Post a Comment