Gyerekkoromban arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" kapásból tudtam válaszolni: "Vadász!" Mindez ennek a könyvnek köszönhető, ez volt az első "felnőtt-mesekönyvem".
Kittenberger Kálmán a méltatlanul ismeretlen magyar hirességek egyike (ha szabad ezzel az oxymoron-nal élnem), nevét mindössze a veszprémi állatkert viseli. Utolsó felfedezőink egyike, egy korból, mikor még bőven volt mit felfedezni. Ez a könyv az ő ismereteinek szintézise, mely kiváló anyagot szolgáltat az ifjú afrika-vadászok számára. Tökéletes egyvelege a tudományos ismeretanyagnak és a vadászkalandoknak. A könyvet olvasva nem csak a nagyvadak leirásával és szokásaival ismerkedünk meg, de tisztában leszünk azzal is, hogy a '20as évek technológiai keretei között mely fegyvert célszerű választanunk az elejteni kivánt zsákmányhoz, hogyan használjuk a szúnyoghálót vagy hogyan állitsunk össze egy safari expediciót, miközben észrevétlenül teszünk szert a szuahéli nyelv releváns elemeire.
De az ember persze a vadászkalandok izgalmáért olvassa. Mert elragad bennünket egy furcsa, ismeretlen kontinensre, tele megannyi csodával, és még ha felnőve rá is kell jönnünk, hogy ez a világ nincs többé, mindig vágyódással a szivünkben gondolunk majd Afrikára. Éppúgy, mint Joy Adamson könyveit olvasva.
No comments:
Post a Comment