Az elektronikus könyv egyszerre áldás és átok. Az áldás oldal azt hiszem, mindenki számára egyértelmű. Az átok abban rejlik, hogy a 90es évek második felében kis-szériás kiadásokat lehetővé tevő digitális nyomdatechnológia nyomán fellépő dömpinget egy egészen új, riasztó szintre emelte. Korábban sem volt egyszerű jó könyveket találni, de manapság számomra már kifejezetten nehéz. De nem adom fel. És kerek egy évvel az utolsó ilyen után, újra gyöngyszemre bukkantam: Ben H. Winter - The Last Policeman cimű könyvére. Ráadásul nem is a szokásos terepemen - a scifi vagy fantasy irodalomban, hanem a krimik világában.
Márpedig bármennyire is erős állitás ez, de a Last Policeman-t csak Lawrence Block klasszikusához, a Nyolc millió halál-hoz tudom hasonlitani. Az összevetés egyáltalán nem érdemtelen. Mindkét regényt átjárja a kilátástalan hangulat, és egyik regény sem a csavaros fordulatoktól vagy fantasztikus felfedezésektől lesz kiválóvá.
A világ el fog pusztulni. Ezt biztosan tudjuk, a Maia kisbolygó becsapódása elkerülhetetlen. Úton van felénk, és nem tudunk kitérni az útjából. Ben H. Winters realisztikus forgatókönyvet vetit elénk: az emberiség nem fullad anarchiába, de nem is megy minden tovább a maga útján. Hanem beköszönt az apátia. Egyfelől egekben az öngyilkossági ráta, másfelől az emberek ott hagyják munkájukat, hogy kiélvezzék az utolsó néhány hónapot. És vannak azon kevesek, akik próbálják megőrizni saját normalitásukat, és ezzel együtt, akaratlanul is, a társadalom normalitását. Az ő soraikból kerül ki a regény főhőse is, a nyaralók miatt járőrből sebtiben nyomozóvá előléptetett Hank Palace. Hogy aprólékos nyomozómunkájával lassanként felgöngyöliti-e az ügyet vagy csak a saját farkát kergeti és nincs is ügy? Számit? Neki igen.
"The world is decaying bit by bit, every piece degrading at its own erratic rate, everything trembling and crumbling in advance, the terror of the coming devastation a devastation of its own, and each minor degradation has its consequences."
No comments:
Post a Comment