Wednesday, April 8, 2015

Tombstone: A halott város

Hollywood és a western műfaja valahogy nem passzol össze. Időről időre vannak hullámok, amikor az összes stúdió egyazon évben gondolja úgy, hogy itt az ideje előállni egy western jellegű valamivel, de a jó alkotás ritka, mint a fehér holló. Üdítő kivétel volt 1993-ban a Tombstone. De miért?
A magam részéről azt gondolom, különböző összetevők együttese teszi ajánlásra érdemessé ezt a filmet.

  1. A Bonyodalom: kezdetnek megkapjuk a bajkeverő vörös-kendős cowboy-okat, a szervezett bűnözés első megtestesítőiként lefestve.
  2. Talán a legfontosabb, hogy azonnal ad egy tájékozódási pontot a nézőnek: Wyatt Earp és Doc Holliday neve azonnal felismerhető bármely néző számára, akiben akár csak egy halvány érdeklődés is van a western iránt. Most már tudhatjuk, hogy minden rendben lesz, a vörös kendősöknek esélye sincs.
  3. A script minden esélyt megragad, hogy felnagyítsa ezt a két legendát. Mind egyénileg, mind párban kiváló párbeszédeket és jeleneteket kapnak, folyamatosan sulykolva a larger-than-life érzést.
  4. Meggyőződésem, hogy már a casting-nál olyan színészeket kerestek, akik John Wayne rajongók. Kurt Russel és Val Kilmer lubickol a szerepben.
[Jack Johnson]: Doc, you ought to be in bed. What the hell you doin' this for, anyway? 
[Doc Holliday]: Wyatt Earp is my friend. 
[Jack Johnson]: Hell, I've got lots of friends. 
[Doc Holliday]: I don't.

Fent már utaltam az erős jelenteke sorára. Nos, vannak filmtörténeti jelentőségú jelenetek, íme egy klasszikus az Elveszett Frigyláda Fosztogatói-ból:

A Tombstone az alábbival kedveskedik nekünk:

Végezetül a Riddick: A Sötétség Krónikája ad homáge-t ezeknek a film egyetlen értékelhető jelenetében:

No comments:

Post a Comment