Friday, August 24, 2012

Mark Lawrence : King of Thorns

A Broken Empire sorozat első részéhez hasonlóan ez a könyv sem okoz csalódást. Megkapjuk az elvárható jellemfejlődést a főhős tekintetében (elvégre már 18 éves), és kapunk néhány új karaktert is. Köztük meglepő módon valakit, akinek a lelke nem szénfekete, inkább piszkosfehérnek mondanám. A hangsúly ezzel párhuzamosan a zsoldoscsapatról átkerül az őket körülvevő világra.
Nehéz erről a világról spoiler mentesen mesélni, pedig alapvető része annak, amitől megragadó lesz a történet. Mert az egykorvolt birodalom helyén kisarjadt a száznyi királyság, de a hírek már nem jutnak el az egyik szeglettől a másikig. Fel is hívják főhősünk figyelmét, hogy csak egy tudatlan kölyök, tengert sem látott még... Mondjuk ennek a következményét el tudjátok képzelni. És ahogy ő, úgy tudunk meg mi olvasók is egyre többet a történetet körülvevő világról, és minden egyes információ morzsa növeli nem csak a tudásunkat, de a kíváncsiságunkat is.
Lenyűgöző történet.

"The time you find that your mother cannot keep you safe, that your tutor makes a mistake, that the wrong path must be taken because the grown-ups lack the strength to take the right one ... each of those moments is the theft of your childhood, each of them a blow that kills some part of the child you were, leaving another part exposed, a new creature, tougher but tempered with bitterness and dissappointment."

Thursday, August 23, 2012

The Expendables 2

Tinedzser gyermekkoromban almodoztam olyan filmrol, amibe minden kedves akciofilm-sztaromat beleraknam. Ha nem csal az emlekezetem, hetig jutottam. Prioritasi sorrendben Schwarzenegger, Norris, Stallone,  Lambert, Van Damme, Seagal es egy mara elfeledett hetedik (valamiert Willis nem remlik) volt. Az alom valora valt. Az Expendables 2 minden varakozast teljesitett, amit az elso resz nem. A film, mint egy tomeny akciofergeteg hompolyog vegig a feszes, egyszeru, az elvart klisekbol osszerakott torteneten. Semmi felesleges szentimentalizmus, semmi onfenyezes, Stalloneek egy percre sem vettek komolyan magukat. Az egymondatos bekopesektol (Willis Schwarzinak: You’ve been back enough! Now, I'm back!) Chuck Norris zsenialis szinrelepeseig minden a helyen van. A kopaszodo, maradek hajaval ezerfele allo, viharvert Schwarzi - aki egy ketszotagos szoveget is kepes megdobbentoen borzalmasan eloadni -, vallt vallnak vetve allva a jollakott pocokra emlekezteto Norris mellett, lovik az ellent. Ezt megegyszer leirom. Schwarzenegger es Norris egymas mellett allnak es lonek. Van Damme, aki mindig sokkal jobb volt negativ szereplokent (Karatetigris, Fekete Sas), mint bavatag arcu bajgunar karatebajnokkent, itt komolyan mondom, brilliroz. Mint Jean Vilain! Jatszik, ugy mondanam. Aljas, utalnivalo, megragado figura. Es ahogy a nagy karikas szemeivel nez, meg felelmetes is. Szornyu szineszek? Igen. Rohej hatvan folott akciozni? Persze. Egy eredeti pillanat nincs az egesz sztoriban? Lenyegtelen. The Expendables 2, ahogy a John Rambo vagy a Rocky Balboa, reflektiv film. Mas szereplokkel semmi ertelme nem lenne. Ez arrol szol, mi lenne, ha Norrist, Schwarzit, Willist meg Stallonet egy filmbe raknank.

Tuesday, August 21, 2012

A máltai sólyom


Minden noir-regenyek 1931-es oregapja kis kepzavarral valamifele szornyek keringoje. Sajat celjaik erdekeben barkin atgazolo, kegyetlen karakterek harca a kincsert, a tancterem kozepen a minden mas jatekosnal dorzsoltebb, a "negativ szereplo"-statuszt suroloan hideg, manipulativ magannyomozoval, Sam Spade-del. Tobb dolog miatt figyelemre melto konyv A máltai sólyom.  
Szemely szerint nekem a noir archetipusat testesiti meg, a mufaj irritalo jegyei nelkul. A fohos cinikus viselkedese mogott nem egy idealista megsebzett szive dobog. Spade nem oszt meg ironikus kommentarok formajaban magvas gondolatokat a vilagrol, es nem lovi le a konyv vegen a femme fatale-t, hogy utana giccsbe whiskeybe fojtsa a banatat. Keveset tudunk meg rola, a tobbi szereplo hattertorteneterol pedg semmit. De egyreszt a kevesebb itt is tobb, masreszt ez egy krimi, nem pedig melodrama. A filmrol annyit, hogy minden szereplo telitalalat, de senki sem telibb, mint maga Humphrey Bogart.

Monday, August 20, 2012

Secret World


Some secrets are best  taken to grave.


3 hangulatos trailer World of Darkness kaland íráshoz. A játék maga nem túl biztató. : (
Cserébe mindjárt itt a World of Darkness MMO.




Na jó. Aki idáig eljutott az megérdemli a 4.-et is! : )


Ez pedig egy kis leírás:

The Secret World takes place in our own, modern-day world. Players can explore locations such as New York, London, and Seoul, as they unravel the mysteries, legends and myths that make up our world and its history. But the real and realistic will clash with the unreal and fantastical, as the darkness of the secret world approaches. Not only will The Secret World offer a setting never before experienced in an MMO, Funcom is also expanding on the genre standards by introducing gameplay that is not based on classes or levels. Players will have the freedom to become whatever they want to be and play however they want to play, allowing them to explore the world at will and master anything from voodoo and black magic to martial arts and modern firearms.


Friday, August 17, 2012

Mark Lawrence: Prince of Thorns

Imádtam Glenn Cook Fekete Seregét, de a második kötettől kezdve egyre nagyobb csalódásokat okozott. Imádtam George R. R. Martin Trónok Harcát, de a negyedik kötet óta zuhan a minőség. Most épp Mark Lawrence Broken Empire ciklusát imádom. A Prince of Thorns az első kötet. Hogy miért imádom?
Mert megvan benne mindaz, amikért a másik kettőt is szerettem. A főszerepben egy, a Fekete Sereghez hasonlító zsoldoscsapat, bár százszor sötétebb lélekkel (khm, a Véres Komédiásokhoz sokkal közelebb állnak), de egymás éppoly humoros és hiteles cinkelésével, a maga belső konfliktusaival. És adott egy igen-igen érdekes világ, egy 100 királyságra hullott egykori Birodalom, ahol minden hétszilvafás nemes királynak nevezi magát, és az állandó csatározások füstje borítja homályba a horizontot. Itt nincsenek hősök. Gyilkosok vannak. Mindenki a sötét oldalon áll. Nincsenek kobzosok, nincsen Virág Lovag. Háború van, a vér és a halál szaga. A főhős egy 13 éves herceg, akinek atyja lemond a bosszúról, ezért haramiának áll, és mind grandiózusabb álmokat dédelget. Bocsánat. Célokat. Nem egy álmodozó típus. Inkább egy kiszámíthatatlan gyilkosnak mondanám.

"Most men have at least one redeeming feature. Finding one for Brother Rike requires a stretch. Is 'big' a redeeming feature?"

Wednesday, August 15, 2012

Roald Dahl meghökkentő élete

A meghokkento tortenetek szerzojenek "majdnem oneletrajza", hiszen az eloszoban megjegyzi, hogy oneletrajzot sohasem irna, pusztan papirra veti eletenek erdekesebb esemenyeit. Dahl mesel a csaladjarol, a brit fiuinternatusrol (elete vegeig nem tudott napirendre terni a veresek felett, amit Canterbury kesobbi erseketol kapott), a kenyai es tanganyikai - Shell-alkalmazottkent eltoltott - evekrol (fekete mambakrol, oroszlanokrol es az Afrikaban kivetel nelkul megorulo feherekrol) es vegul a haborurol, ahol vadaszpilotakent szolgalt.

Saturday, August 11, 2012

Soviet Storm - Season I.

Kivételesen nem valamelyik amerikai kábeladó népszerű sorozatát ajánlom, hanem egy orosz csapat dokumentum-sorozatát: hadtörténet iránt érdeklődőknek kötelező darab. Az itt ajánlott első évad az ún. Keleti Front (hadszíntér) főbb eseményeit mutatja be 8 részen keresztül: a Barbarossa terv megszületésétől egészen addig a pontig, mikor a Reichstag-ra kitűzik a szovjet lobogót. Mindez orosz (szovjet) nézőpontból - mint édesapámtól megtudtam, ők pl a színteret is Nyugati Frontként feliratozzák -, gyakorlatilag elfogulatlanul (mindkét Vezér őrültségeit, bármely tábornok stratégiai hibáit egyformán bemutatva), korabeli levelekkel és archív felvételekkel illusztrálva, nem csak a stratégiai, de a finomabb taktikai fogásokat is konkrétan, egy érdeklődő ismeretanyagának megfelelő mélységben bemutatva. Mivel a History Channel magyar narrációval is leadta, bátran ajánlom akár történelemórákat kiegészítő ismeretanyagként is.

Wednesday, August 8, 2012

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

Hu konyvhordozomnak koszonhetoen ratehettem a kezem a trilogia - egyebkent igen nehezen beszerezheto - elso reszere. Kicsit haboztam, hogy irjak-e rola, hiszen a harmadik resz mar reklamozza itt a sorozatot, de vegul ugy dontottem, megerdemli.
A Pokolbéli víg napjaim Faludy gyerekkoratol a Recski internalotaborbol valo szabadulasaig koveti ennek az ontorvenyu, hihetetlenul onzo es oszinte embernek az eletet, Magyarorszagtol, Parizson, Algerian es az USA-n keresztul Recskig. Ugyan az oreg a csillagokat is lehazudta az egrol, mert ennyi kaland 30 embereletbe sem ferne bele, de aki tul szkeptikus, az elvezheti a konyvet fikciokent is. Ha valaki pedig nincs is oda az onelatrajzokert vagy a huszadik szazadi tortenelemert, a Recskrol szoro reszt, a regeny utolso negyedet, mindenkeppen ajanlom. Ugyan ebben vannak a leghihetetlenebb (es borzalmasabb) tortenetek, de egyreszt letehetetlen, masreszt Faludy epp az ott leirt tortenetekre hivatkozik, mint hitelessegi bizonyitekokra, mondvan senkinek nem lehet akkora fantaziaja, hogy ezeket kitalalhatta volna. Kar, hogy a Pokol Tornacanra elpazaroltam a "rejtoi" jelzot, mert igy most rabtarsait, oreiket es viszontagsagaikat nem tudom igazan talaloan jellemezni.

Monday, August 6, 2012

Red Hot Chili Peppers - Stadium Arcadium

A Red Hot Chili Peppersben nagyon csalodni nem igazan lehet, de szerencsere bemutatni sem kell oket. Ami engem mondjuk meglepett, hogy 1983 ota jatszanak. A 2006-os Stadium Arcadium-ot "csak" azert emelem ki, mert talan a legjobb albumuk. Ilyen szamokkal, mint



Saturday, August 4, 2012

Ordo Rosarius Equilibrio

"Crossing the borders between art, rebellion, passion, apocalypse and sex, Ordo Rosarius Equilibrio have managed to settle in their very own musical niche with their opulent and intense sonic sculptures."

Dark ambient, apocalyptic neofolk; ha nagyon akarod. Kicsit egyszerűsítve: valahol az Ophelia's Dream és az Enigma között félúton. Meghatározhatatlan stílus, kiváló zene. Annak idején 2008-ban a "Remember Depravity, and the Orgies of Rome" című számukat ismertem- és szerettem meg, de ez a "Coctails, Carnage, Crucifixion and Pornography" című korongjukon (note: CCCP) található, ami a kevésbé sikerült albumjaik egyike, így itt egy időre el is akadtam. Mostanra viszont végighallgattam a teljes Discography-t, és bátran ajánlom mindenkinek. Különösen az utolsó két albumot, ahol úgy fest, kezd ki kristályosodni a stílus, a korábbi olykor kissé érdes, fémes hangzás sokkal inkább letisztult, a szövegek pedig épp olyan megkapóak, mint korábban. Modern költészet ez, abból is lázadóbb, polgárpukkasztóbb fajta.



p.s.: November 10én koncert Camden-ben.