Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

Hu konyvhordozomnak koszonhetoen ratehettem a kezem a trilogia - egyebkent igen nehezen beszerezheto - elso reszere. Kicsit haboztam, hogy irjak-e rola, hiszen a harmadik resz mar reklamozza itt a sorozatot, de vegul ugy dontottem, megerdemli.
A Pokolbéli víg napjaim Faludy gyerekkoratol a Recski internalotaborbol valo szabadulasaig koveti ennek az ontorvenyu, hihetetlenul onzo es oszinte embernek az eletet, Magyarorszagtol, Parizson, Algerian es az USA-n keresztul Recskig. Ugyan az oreg a csillagokat is lehazudta az egrol, mert ennyi kaland 30 embereletbe sem ferne bele, de aki tul szkeptikus, az elvezheti a konyvet fikciokent is. Ha valaki pedig nincs is oda az onelatrajzokert vagy a huszadik szazadi tortenelemert, a Recskrol szoro reszt, a regeny utolso negyedet, mindenkeppen ajanlom. Ugyan ebben vannak a leghihetetlenebb (es borzalmasabb) tortenetek, de egyreszt letehetetlen, masreszt Faludy epp az ott leirt tortenetekre hivatkozik, mint hitelessegi bizonyitekokra, mondvan senkinek nem lehet akkora fantaziaja, hogy ezeket kitalalhatta volna. Kar, hogy a Pokol Tornacanra elpazaroltam a "rejtoi" jelzot, mert igy most rabtarsait, oreiket es viszontagsagaikat nem tudom igazan talaloan jellemezni.