"I can see a new horizon underneath the blazing sky"
Yeah, those 80's!
Bevallom, Polanski es Nicholson 1974-es klasszikusa elso latasra nem hagyott mely nyomokat bennem. Aztan evekkel kesobb ujra megnezve, mar azt nem ertem miert nem. Minden megvan benne, amit szeretek a mufajban. Jo tortenet, sotet rejtely, a mult lerazhatatlan csapjai, kivalo karakterek es a klisek udito hianya. Plusz a gyonyoru fenykepezes, es a - (z) engem kisse Boyd Crowder-re emlekezteto magannyomozot alakito - fiatal Jack Nicholson ragyogo jateka/karaktere egy idotlennek bizonyult krimiben.
A meghokkento tortenetek szerzojenek "majdnem oneletrajza", hiszen az eloszoban megjegyzi, hogy oneletrajzot sohasem irna, pusztan papirra veti eletenek erdekesebb esemenyeit. Dahl mesel a csaladjarol, a brit fiuinternatusrol (elete vegeig nem tudott napirendre terni a veresek felett, amit Canterbury kesobbi erseketol kapott), a kenyai es tanganyikai - Shell-alkalmazottkent eltoltott - evekrol (fekete mambakrol, oroszlanokrol es az Afrikaban kivetel nelkul megorulo feherekrol) es vegul a haborurol, ahol vadaszpilotakent szolgalt.
Hu konyvhordozomnak koszonhetoen ratehettem a kezem a trilogia - egyebkent igen nehezen beszerezheto - elso reszere. Kicsit haboztam, hogy irjak-e rola, hiszen a harmadik resz mar reklamozza itt a sorozatot, de vegul ugy dontottem, megerdemli.
