Shame

Brandon harmincas evei kozepen jaro, sarmos New York-i agglegeny. Van lakasa, jol fizeto allasa, ivocimborai es alkalmi szeretoi. Mas emberekkel szemben viszont ezen kivul semmije nincs, se baratja, se hobbija, de erdeklodesi kore. Brandon majdnem teljesen ures vaz, szexfuggosege kitolti minden gondolatat, mint egy World of Darkness-beli vampirnak, a belso kesztetes felemeszti a szemelyiseget. A lakasaban csak alszik, maszturbal es cyberszexszel, a munkahelyen pornot tolt le, szabadidejet barokban es prostitualtakkal tolti. Normalis szexualis kapcsolatra mar nem kepes, a kielegules semmi oromot nem hoz szamara, csak atmeneti megnyugvast es szegyent.

A Shame az a film, amit egyszerre becsulnek tul as ala. Tul azert, mert ambiciozusabbnak latjak, mint ami valojaban, ala pedig, mert felel meg ezeknek az elvarasoknak. Nekem a film egyszeruen egy nagyon szukszavu betekintes egy, az osszeroppanas szelen allo ember eletebe. Nem magyarazza meg, miert es mennyi ido alatt valt Brandon azza, ami, es nehany kenyelmetlen utalason kivul nem ad sok fogodzkodot a nezonek sem, hogy perspektivaba rakja a film masik fontos szereplojevel, a hozza hasonloan meggyotort hugaval valo kapcsolatat. Nem mindenkinek valo film, de mar egyedul Michael Fassbender brillians jateka miatt erdemes megnezni.