Wednesday, October 23, 2013

X-COM : Enemy Unknown

Az egész a Laser Squad-dal kezdődött 1988-ban ... Akkor még Commodore 64-en, zsenge korom első körökre osztott stratégiai (taktikai) játéka volt ez. És zseniális. A gép ellen játszva meg lehetett tanulni az alapokat, aztán édesapám ellen lehetett egy magasabb intelligencia ellen szerencsét próbálni. A mai napig előttem van az arca, mikor az általam választott pályán, védekező pozicióból a behatoló csapatának közepébe vágtam egy gránátot, szorosan a gáztartályok mellé ... a játékot egyébként ettől függetlenül is elveszitettem.
Szóval ilyen gyerekkori előzmények után nem meglepő, hogy 1994-ben, akkor már kamaszként mennyire megörültem a "folytatás"-nak. Bár az UFO: Enemy Unknown nem folytatás, inkább csak épit a Laser Squad szellemi hagyatékára - ami nem is csoda, hisz az alkotók gyakorlatilag azonosak -, és kiegésziti a harctéri taktikát egy globális stratégiával: kutatás-fejlesztés, team-management, stb Óriási siker volt, nem lehetett kihagyni a különböző folytatásokat. Ezek sikere finoman szólva is kérdéses, a legjobb talán még az X-COM: Terror from the Deep. Aztán hosszú csend ...
Az X-COM: Enemy Unknown 2012-ben jelent meg, különösebb újdonságok nélkül. A taktikai küldetésekben továbbra is egy nagyjából négyzethálókra osztott terepen irányitjuk embereinket, és továbbra is az a célunk, hogy likvidáljuk az ellenünk törő idegeneket. Ez utóbbiakból számos különböző változat létezik, a maguk erősségeivel és gyengéivel. A játék a korábbiaknál jobban látható hangsúlyt fektet a fedezékek használatára, ebből fakadóan jelentős elönyre tehetünk szert, ha sikerül az ellenség oldalába/hátába kerülnünk. A mesterséges intelligencia jól kezeli a lokális szituációkat, de sajnos továbbra sem játssza be a pálya egészét, igy ha biztos pozicóban vagyunk, nyugodtan vehetünk egy szusszanásnyi pihenőt, újratölthetjük fegyvereinket és bekötözhetjük sebeinket, nem fog megbüntetni érte. A karakter fejlődés (az egyes katonáinké) ügyesen meg van oldva:
  • az első előléptetésükkor specializálódnak (Assault, Heavy, Sniper, Support)
    • Illetve később beosztásuknak megfelelő skill-ekre tehetnek szert
  • Őrmester rang elérésekor becenevet kapnak (ami meglepően hangulatos, jó elem)
Szintén fejlődés történt a fedező tűz témakörében, igy egy fokkal biztonságosabbá tehető a csapat előrenyomulása. Ugyanakkor őszintén hiányolom, hogy ebben a funkcióban a Heavy katonákat nem lehet arra utasitani, hogy teljes zárótűz alá vegyék a felbukkanó ellenséget. A leghangulatosabb fejlesztésnek ugyanakkor semmi köze a játékmenethez, de kétségkivül hatásos, hogy döntő vagy éppen kockázatos megmozdulásainknál az aktuális terepnek/helyzetnek megfelelő video animációt kapunk.
A dolog stratégiai oldalán gyakorlatilag nincs változás: a kutatás fejlesztés továbbra is az idegenektől tanul, a fegyverzetet és a bázist pedig folyamatosan fejleszteni kell a rendelkezésünkre álló pénzügyi kereteket maximálisan kihasználva.

Összességében inkább nosztalgia játék ez, mint bármi más, annak viszont kiváló, és egy mozijegy áráért sok-sok óra játékkal szórakoztat. A műfaj szerelmeseinek tökéletes darab. Nekik azt javasolnám, hogy visszarázódásképpen pörgessék végig a játékot könnyű fokozaton, hogy beleszokjanak az új funkcionalitásokba. Ez unlockolja a "Second Wave" beállitásokat, amivel a harctéri taktika lényegesen összetettebbé tehető. Na itt lehet igazán nekigyűrkőzni!

"Two possibilities exist: Either we are alone in the Universe or we are not. Both are equally terrifying."
Arthur C. Clark


No comments:

Post a Comment