A XX. század nagy beszédei

Nomen est omen, kulonosebb magyarazatot nem igenyel a konyv, inkabb csak par rovid gondolatot fuznek hozza. Tobbfelekeppen lehet olvasni. Neha egy-egy gondolat, hirado-epizod kapcsan levenni a polcrol, elolvasni 1-2 "fejezetet", majd visszatenni pihenni a sulyos muvek koze. Vagy konyvkent, elejetol a vegeig. Mivel a beszedek kronologikus sorrendben kovetik egymast, szepen ativelo kepet kap az olvaso a teljes mult szazadrol. Nagyot csalodni egyik modszerrel sem fogtok. A beszedeknek tobb elonye is van. Eloszor is viszonylag rovidek, egymastol fuggetlenek, tehat tokeletes kotet utazas kozben, elalvas elott, pikniken. Masodszor, szorakoztatonak es informativnak szantak oket, amely celoknak tobbsegeben meg is felelnek. Ha valamelyik szerzonek nem tetszett a stilusa, annyi baj legyen, legfeljebb 2-3 fejezet az ove. Vegezetul ket dolgot ajanlanek. Az egyik Douglas MacArthur tabornok elete alkonyan mondott beszede a West Point katonai akademian. Szep, szomoru es meglepoen mas, mint amit vartam volna. Ha semmi mast, ezt olvassatok el itt. A masik pedig ugyanezen kotet masodik resze, a A XX. század magyar beszédei.

Eminem - Recovery

Nem gondoltam volna, hogy Eminemre is sor kerul itt a blogon, foleg nem tolem, de ami jo, az jo. Es szepen megfer Everlast mellett, ha a valo eletben nem is szivlelik egymast.

Wonder Boys

Es van amikor eppen a bonyodalom tesz valamit jova. Meg a kedvenc szineszeim (plusz egy par szinten jo). Ne hagyd ki.

Appaloosa

Szeretem az egyszeru torteneteket. Hasonlo okbol, mint pl a fekete-feher fenykepeket vagy kepregenyeket. Egy bonyolitasoktol mentes tortenetben nehez elrejteni a butasagokat vagy kovetkezetlensegeket, es igazan lehetoseget ad az alkotonak, hogy megmutassa, mit tud. Ilyen az Appaloosa is. Faek egyszerusegu alapsztori, egy csavar (a no) es harom nagyszeru szinesz. Es a soundtrackben Ed Harris enekel, nem is rosszul :)

Engage

A megboldogult 90-es években óriási kedvencem volt a Master of Orion (I-II.) nevezetű űrstratégia. Aztán csillaga leáldozott, a harmadik rész lényegében sohasem készült el. Ma pedig egyre inkább úgy fest, hogy a körökre osztott stratégiai játékok ideje lejárt, az MMORPG-k és a RT stratégiák korát éljük. Kár. Kár, mert az Imperia-hoz hasonló dolgokban a nyugdíjasok és az egyetemisták mindig verhetetlenek lesznek, hiszen csak ők engedhetik meg maguknak, hogy napi 24 órát szánjanak egy egyébként tökéletesen jelentéktelen dologra.

Ebben az áldatlan állapotban érkezett az Engage, egy üde kis flash-es színfolt. A MoO harcrendszerét ötvözi az RPG-k fejlődés rendszerével. Ennyi. Ha úgy tetszik, a sakk egy fajtája. De azokat a 10-15 perceket remekül el lehet vele ütni. Azok pedig idővel órákká állnak össze ...

The Good Wife

Újfent egy "ügyvédes" sorozat.

Kezdjük azzal, hogy minden túlhype-olt cucc dacára, a The Good Wife az elmúlt két év legjobb sorozata. Tudom, most meghökken a T. Olvasó, megkérdőjelezi a hozzáértésemet/ízlésemet illetve elkönyvel egy utolsó kis pöcsnek. Megpróbálok innen visszajönni: számomra, ez az elmúlt két év legjobb sorozata. Mondok is pár dolgot, miért:

- Producer: Ridley Scott

Alan Moore: Swamp Thing

Amikor 1984-ben Moore atvette a Swamp Thing irasat, a B-kategorias horror sorozat mar evek lassu hanyatlas allapotaban volt. A kepregeny fohose, a vegyesz Alex Olsen, egy balul sikerult kiserlet utan a louisina-i mocsarba esett, es felnoveny-felember szornyetegkent emelkedett ki onnan. Moore egy meglepo csavarral az elso szamban teljesen uj iranyt szabott tortenetnek. Az, ezidaig vegig elveszett emberi mivoltat sirato Mocsarleny, rajon, hogy Olsen azon az ejjelen valoban meghalt, de halala pillanataban a pszicheje valahogyan osszeolvadt valamivel a mocsarban, es igy szuletett meg o maga. A legfontosabb, ot az emberi vilaghoz koto, szal elvagasaval Moore belokte a Mocsarlenyt a sajat eredetenek titkahoz vezeto felelmetes Odusszeiaba.
Moore 44 reszes sagajaban szinte az osszes klasszikus amerikai horror szereplot felvonultatja. Vampirok, farkasemberek, zombik, indian varazslok, kisertethazak, demonok, varosi legendak szegelyezik a Mocsarleny utjat, egyetlen gyonyoru tortenet-spiralra felfuzve. A sorozat (mint Moore mas muvei is) nagyon nagy hatassal volt a kepregenyiparra, es bonusz poenkent, itt lepett a lapokra eloszor az azota ustokosszeru karriert befutott John Constantine, a munkasosztalybeli varazslo. Ha valaha is vonzodtal az (amerikai) horror mufajahoz, a tragikus szerelmi tortenetekhez, vagy egyszeruen a kepregenyekhez, kotelezo darab. Vagy csak egyszeruen azert, mert hihetetlenul jo.

Osho: Mi a meditáció?

Ezt a konyvet ballagasi ajandekba kaptam a kozepiskolai fizikatanaromtol. Nagyon kedves gesztus volt tole, amit meginkabb azza tett a teny, hogy emlekezett egy beszelgetesunkre, amiben szoba kerult a vallas temaja (o kereszteny), es en emlitettem, hogy erdekelnek a keleti filozofiak.
Mirol szol a konyv? Strukturalis ertelemben igazabol nem is konyv, csak rovid eszmefuttatasok gyujtemenye a meditaciorol, tobb tucatnyi kulonbozo nezopontbol. Semmi koze a vallasos hithez, Osho nem nyilatkoztat ki dogmakent semmit. Tobbszor is hangsulyozza, hogy ne higyj el neki semmit, probald ki magad. Nagyon nagy hatassal volt a gondolkodasmodomra. Egyik kollegam szavaival (amik egy masik konyv kapcsan hangzottak el angolul, es az angol nagyon tomoren ki tudja fejezni, amit mondani akart/akarok vele): "One of the few books, that makes a difference".

George Jonas: Megtorlás

Az 1972-es muncheni olimpian palesztin terroristak meggyilkoltak 11 izraeli sportolot. A Megtorlas arrol szol, hogyan allt bosszut Izrael, 11 terrorista vezeto celzott likvidalasaval. A tortenet kozeppontjaban Avner, az osztag vezetoje all, a konyv az o szempontjabol koveti az esemenyeket, Avner kvazi gyerekkoratol az akcio vegeig, ahogy emberrol emberre haladva levadasszak celpontjaikat, es kozben rajuk magukra is vadaszni kezdenek. Az iro nem demonizalja a terrorista vezetoket, de nem is kuzd azert, hogy "arnyalt kepet" adjon roluk. Nem boncolgatja szentimentalistan a foszereplok lelki eletet , ahogy Spielberg tette hosszu es helyenkent eroltetett filmjeben. A meseloi fantazia ohatatlan beszivargasan kivul, amivel regenyt farag egy dokumentumkotetbol, egyszeruen leirja, hogy tortent. Ezert erdemes elolvasni.

The Lost Boys

Bar a soundtrackje mar szerepel a blogon, a hetvegen ujranezve rajottem, a filmnek sajat jogan is itt a helye. Hihetetlenul jo zene, humor, retteges es nagyon 80as evek. Es meg valami megfoghatatlan, alig eszreveheto, szomoru hangulat, ami a nagyon jo filmek jellemzoje. A Vampire Hunter D-hez hasonloan szinten keverednek kicsit  a mufajok, de annyira jol, hogy egyszerre lehet vegigmosolyogni a filmet es kozben valoban felni es felteni a szereploket. Kiefer Sutherland pedig itt is brilliroz.

Vampire Hunter D: Bloodlust

Rovid, tizeneveskori fellangolastol eltekintve sosem szeretem kulonosebben az animeket. A nyugati gondolkodasmodomnak tulsagosan idegen, de helyenkent rohejesen nyugatmajmolo, kvazi-pedofil, es a keleti szinjatszasra jellemzoen (ehhez a temahoz semmit sem ertek, csak nehany szamurajfilm es anime alapjan alkottam velemenyt) ripacskodo. A Vampire Hunter masodik resze viszont kivetel. Gyonyoru rajzolas, nagyon jo zene, erdekes tortenet, erdekes karakterek. Mindazonaltal ha valaki nem szereti a mufajok tulsagosan elenk keveredeset (leginkabb western-scifi-madmax-horror-nak irnam le), kicsit szedulni fog. Ha csak harom animet nezel meg eletedben, legyen ez az egyik. A masik kettorol majd ejtek szot kesobb.