Conquer Club

A Rizikó igazi társasjáték klasszikus, aligha van olyan 14. életévét betöltött ember a nyugati érdekszférában, aki ne találkozott volna vele. Megélt számtalan kiadást és bővítményt, de az alapok változatlanok maradtak. Bármennyire is szerettem azonban, nem tudok úgy visszagondolni rá, hogy ne az elpocsékolt délutánok jussanak az eszembe (egy szombat délután elkezdett partit 6 játékossal gyakran vasárnap este fejeztünk be). De mi lenne, ha nem kéne ezt a 6 embert egy helyre terelni és az órákat egyben befektetni? Mi lenne, ha a létező bővítmények helyett a játékosok bármikor előállhatnának új térképekkel, hogy megküzdjenek akár Középföldéért? Mi lenne, ha lehetőségünk lenne a szabályok megváltoztatására? Például, hogy minden játékos csak annyit lásson a térképből, amennyit az általa kontrollált seregek?

Darkest Dungeon

A Darkest Dungeon az időmilliomos mazochisták játéka. A felszínen egy egyszerű dungeon crawler, az Eye of the Beholder örököse, amikből 12 egy tucat a flashes játékok gyűjtőoldalainak megjelenése óta. Gótikus / képregényes grafikája egyszerű, de hangulatos, így gyakorlatilag egy jól szituált mikrosütőn is elfut. A háttérben egy KickStarter sikersztori: két fejlesztő szerelemgyerekét a közösség finanszírozta - 10.000 ember 1 hónap alatt dobott össze rá $300.000-t, hogy aztán a megjelenését követő 30 nap alatt több mint 650.000 példányt adjanak el belőle. Na de lássuk, mi van a mélyben.

X-COM : Enemy Unknown

Az egész a Laser Squad-dal kezdődött 1988-ban ... Akkor még Commodore 64-en, zsenge korom első körökre osztott stratégiai (taktikai) játéka volt ez. És zseniális. A gép ellen játszva meg lehetett tanulni az alapokat, aztán édesapám ellen lehetett egy magasabb intelligencia ellen szerencsét próbálni. A mai napig előttem van az arca, mikor az általam választott pályán, védekező pozicióból a behatoló csapatának közepébe vágtam egy gránátot, szorosan a gáztartályok mellé ... a játékot egyébként ettől függetlenül is elveszitettem.

Szóval ilyen gyerekkori előzmények után nem meglepő, hogy 1994-ben, akkor már kamaszként mennyire megörültem a "folytatás"-nak. Bár az UFO: Enemy Unknown nem folytatás, inkább csak épit a Laser Squad szellemi hagyatékára - ami nem is csoda, hisz az alkotók gyakorlatilag azonosak -, és kiegésziti a harctéri taktikát egy globális stratégiával: kutatás-fejlesztés, team-management, stb Óriási siker volt, nem lehetett kihagyni a különböző folytatásokat. Ezek sikere finoman szólva is kérdéses, a legjobb talán még az X-COM: Terror from the Deep. Aztán hosszú csend ...

Ian Livingstone: Halállabirintus

A legendás Ian Livingstone legendás Fighting Fantasy sorozatának hatodik darabja Deathtrap Dungeon cimmel jelent meg. Magyarul - ki tudja miért - ez volt az első. Halállabirintus cimmel adták ki 1989-ben, általános iskolás voltam ekkor. A mai napig emlékszem arra, mikor felfedeztem ezt a könyvet az ABC előtti könyvesstand pultján: "Félelmetes fantáziajáték a főhős Te vagy!". Édesanyám meglepően könnyen ráállt a vásárlásra, és ekkor hangzott el az a mondat is, ami nagyban meghatározta későbbi olvasási szokásaimat: "Kisfiam, könyvre mindig kérhetsz pénzt." Az iskolában később hónapokon keresztül játszottunk reggelente kezdés előtt és később bármikor, ha volt 10 percünk. Akkor még nem a rejtvényfejtők metodikus hozzáállásával (ki nem csinált térképet A Skorpió Mocsara-hoz?), sokkal inkább a felfedezők izgalmával, közös döntésekkel, a kockadobások felett egy emberként izgulva. De miről is szól ez a könyv és hogyan is kell vele játszani?

Forbidden Island

Matt Leacock.

A Pandemic és a Forbidden Island alkotója.

Egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy beteszem a nevét a cimbe, miként a könyveknél a szerzőét.

Ez természetesen a játékban is visszaköszön a hasonló mechanikák képében: kooperativ játékmenet, különböző szerepek - különböző képességekkel, lapok cserélgetése, a játék előrehaladtával egyre nehezebbé váló játékmenet.

Pandemic

Elorebocsatom, hogy nem igazan szeretem a tarsasjatekokat. Altalaban legkesobb 1 ora utan elunom magam, a sokak altal istenitett Catan sem tudott igazan lazba hozni. Megprobalom nehany pontban osszeszedni miert elvezem megis ennyire a Pandemicet. Eloszor is kooperativ jatek. Nem kell a masik ellen varat epitgetni, hosszas strategiai toprengesekbe bocsatkozni, es gyenge kezdes utan eselytelenul 2 oran at statisztalni a gyoztesnek. Masodszor lenyugozoen egyszeru. Az alapdilemma - jarvanyokat szimbolizalo kiskockak jarvanyokat szimulalo terjedesenek kordaban tartasa - faek egyszerusegu. Erre logikusan raepitettek a temahoz illeszkedo "ellenszerek kifejlesztese"-lepest es adtak nehany kulonleges kepesseggel biro karaktert (peldaul a a Scientistet, akinek 5 kartya helyett 4 is eleg az ellenszer feltalalasahoz, vagy a Medicet, aki egy akcioval nem csak egy, hanem minden, az adott varoson ulo, fertozeskockat le tud venni a tablarol egy akcioval). Bedobtak nehany "Event" kartyat (peldaul Silent Night - egy korig nem terjednek tovabb a jarvanyok) es gyakorlatilag kesz is. A szabalyokat 10 perc alatt meg lehet erteni, a jatekmenet porgos es izgalmas, a jatekosok abszolut egymasra utaltak, a veletlenszeruen kiosztott karakterek kulonbozo specialis kepessegei miatt - es ez a harmadik, a legfontosabb pont - mindenki kulonleges szerepet kap a csapatban es mindig mas strategia kitalalasara kenyszeriti a jatekosokat. Alapdarab.

Bloons TD

Zoli már ajánlott két játékot, én is egy flashjátékról írok. Viszont egy harmadik fajtáról, egy tower defence (TD) játékról. Ezen játékok célja általánosan, hogy az egymás utáni hullámokban érkező szörnyeket azelőtt elpusztítsd a tornyaiddal, hogy azon végigérjenek a pályán. Az átjutó egységek leveszik az életedet, és abból nincs ám végtelen...

A Bloons egy nagy sorozat - nem is csak TD játékok vannak a családban -, ami mára egy egész komoly game centerré nőtte ki magát. Természetesen itt is lehet már igazi pénzért előnyöket vásárolni, és a Bloons 5 TD már nem is tűnik annyira egyszerűnek, karakterfejlődéssel, napi küldetésekkel, ezerféle toronnyal és lufival rakták teli, mégis csodálatosan egyszerű: majmokat kell leraknod a pálya mellé, akik dart-okkal (surikenekkel, puskával, bombákkal, lézerrel...) pusztítják a gonosz léggömböket (bloons).
Nagyon vicces/aranyos a koncepció, nekem ez a kedvenc TD-m.

Amúgy, mint minden TD (és mint minden flashjáték), ez is egyszerű. Veszed a tornyokat (majmokat), hívod a következő hullámot és nézed, ahogy pusztulnak a lufik. Nem kell ész nélkül kattintgatni, ugrálni, megy magától a dolog. (Persze hard-on már érdemes taktikákat alkalmazni, de az úgy is kialakul.)

Secret World

Some secrets are best  taken to grave.

3 hangulatos trailer World of Darkness kaland íráshoz. A játék maga nem túl biztató. : (
Cserébe mindjárt itt a World of Darkness MMO.

Na jó. Aki idáig eljutott az megérdemli a 4.-et is! : )

Ez pedig egy kis leírás:

The Secret World takes place in our own, modern-day world. Players can explore locations such as New York, London, and Seoul, as they unravel the mysteries, legends and myths that make up our world and its history. But the real and realistic will clash with the unreal and fantastical, as the darkness of the secret world approaches. Not only will The Secret World offer a setting never before experienced in an MMO, Funcom is also expanding on the genre standards by introducing gameplay that is not based on classes or levels. Players will have the freedom to become whatever they want to be and play however they want to play, allowing them to explore the world at will and master anything from voodoo and black magic to martial arts and modern firearms.

Rebuild-II

A Rebuild-II lehetőséget nyújt a szabadidő tökéletesen haszontalan, ámde élvezetes eltöltésére.

2014-et írunk, kevéssel a zombiapokalipszis után (naja, most ennek van divatja; dehát a vámpírokat is kibírtuk valahogy). A játékot egy aprócska kolóniát irányítva kezdjük: 5 fő, néhány körülkerített/megerősített épület, semmire sem elég felhalmozott élelem, nulla felszerelés. Körös körül zombik. Innen szép nyerni.

És tényleg. Alacsony nehézségi fokozaton a játék kifejezetten könnyed élményt kínál, a körökre osztott játékmenetet érdekes, kalandjáték szerű események színesítik. Quick aside: nekem ebből örök élményem a Castles című klasszikus, amikor a játékmenet legelején felbukkan egy kellemetlenkedő földműves, akit ha nem eresztünk Isten békéjével, olyan Robin Hood történet kerekedik az esetből, hogy belerokkanunk.

Magasabb nehézségi szinten viszont a játék egy csapásra komolyabb színezetet ölt, és átmegy egy kőkemény erőforrás management stratégiába, ahol nemcsak hogy minden egyes lépést meg kell fontolni, de nem árt 5 lépésre előre gondolkozni. Élvezetes, gondolkodtató kihívás, bátran ajánlom.

Engage

A megboldogult 90-es években óriási kedvencem volt a Master of Orion (I-II.) nevezetű űrstratégia. Aztán csillaga leáldozott, a harmadik rész lényegében sohasem készült el. Ma pedig egyre inkább úgy fest, hogy a körökre osztott stratégiai játékok ideje lejárt, az MMORPG-k és a RT stratégiák korát éljük. Kár. Kár, mert az Imperia-hoz hasonló dolgokban a nyugdíjasok és az egyetemisták mindig verhetetlenek lesznek, hiszen csak ők engedhetik meg maguknak, hogy napi 24 órát szánjanak egy egyébként tökéletesen jelentéktelen dologra.

Ebben az áldatlan állapotban érkezett az Engage, egy üde kis flash-es színfolt. A MoO harcrendszerét ötvözi az RPG-k fejlődés rendszerével. Ennyi. Ha úgy tetszik, a sakk egy fajtája. De azokat a 10-15 perceket remekül el lehet vele ütni. Azok pedig idővel órákká állnak össze ...