Ez egy rendhagyo poszt. Nem konyvet, filmet, vagy egyeb, megszokott mediumot szeretnek ajanlani, hanem egy embert altalanossagban, es nehany nyilvanos szerepleset konkretan. Innen az uj tag, jobb hijan, "beszéd".
Christopher Hitchens kemenybalos oxfordi mozgalmarbol lett az amerikai alkotmany hive es az iraki haboru elkotelezett tamogatoja. Sarmor volt, hedonista, keprombolo, liberalis marxista, szenvedelyes vitazo es az ateizmus egyik zaszlovivoje. Szerette a whiskey-t, a cigarettat, a jo borokat, a noket - fiatalabb eveiben a fiukat -, utalta a karacsonyt, az angol kiralyi csaladot, Bill es Hillary Clintont, a katolikus egyhazat es Henry Kissingert, csodalta Trockijt, Orwellt, Woodhouse-t, Spinozat, Thomas Jeffersont es az irai kurdokat. Azert lett ujsagiro, hogy ne az ujsagokbol kelljen tajekozodnia. Politikarol irodalmian, irodalomrol politikai nezopontbol irt. Egyebkent pedig irt es beszelt mindenrol, amit erdekesnek vagy fontosnak tartott.
