Száll a kakukk fészkére

A Flowers for Algernon eszembe juttatott egy masik - regota erlelodo - ajanlot is. Ken Kesey 1962-es regenye sokban emlekeztett a Flowers...-re. Mindket tortenet egy mentalisan nem ep ember elbeszelese, es a Száll a kakukk fészkére-ben megjelenik a kor tarsadalmanak megnyomorito pruderiaja ami a Flowers...-t, mint regenyt fogadta. Az elmegyogyintezet uj lakoja, a nagyhangu, faragatlan, eletigenlo anti-hos McMurphy, szerencsejatekkal, becsempeszett piaval es kurvakkal felrazza a foorvosno anyai zsarnoksaga alatt elo kozosseget, es tragediaba torkollo esemenyfolyamot indit el. Megmondom oszinten, nem tudom elmondani, miert olyan elementaris a konyv. Egyszeru tortenetet mond el, katartikus befejezessel.

Bob Dylan: Desire

Izelito itt

Flowers for Algernon

Charlie Gordon ertelmi fogyatekos takarito - atlagon feluli tudasvagya miatt - egy intelligencianovelo kiserleti operacio alanyava valik. Elodjehez, Algernonhoz, a laboratoriumi egerhez hasonloan Charlie intelligenciaja is noni kezd, a kezdeti 68-as IQ-rol heteken belul az atlagos emberi szintre, majd az emberi kepessegek hatararig, vegul messze azon tul. Charlie hirtelen mas szemmel kezdi latni a vilagot, addigi velt baratait es legfokepp tanarnojet. De egy nap Algernon nyugtalanitoan kezd viselkedni es Charlie rajon, a homokora szamara is peregni kezdett. Ketsegbeesetten keresi a hibat a kiserlet elmeleti hattereben, mikozben kepessegei naprol napra hanyatlanak.
Mai szemmel furcsa, hogy ez az 1966-os konyv - erkolcstelensege miatt - eveken keresztul ki volt tiltva az amerikai iskolai konyvtarak polcairol.

New Amsterdam

A Headhunters megnezese utan kerestem ra Nikolaj Coster-Waldau szerepeire. Egyebkent az emlitett filmben a douchebag-seg magas szintjet hozza, nem lehet veletlen hogy ot kertek fel Jaime Lannister szerepere.
No, de a targynal maradva, nekem tetszett a New Amsterdam. (Ovatosan a wikipedias link bongeszesevel, mert sok spoiler van benne!) Furcsa alapotlet kore epul, de tetszetos. Sok flashback, ami mind a karakter epiteset szolgalja - kar, hogy csak egy evad. Raadasul rendoros sorozat! Oke, valojaban inkabb nyomozos, es abszolut nem a hagyomanyos fajta. (Ebbol a szempontbol ajanlom az ugyancsak egyevados Detroit 1-8-7 c. sorozatot. - Koszi, Zoli!) Ami talan ertekes lehet belole, az a hosszulet (oroklet) terhet bemutato szal. Hasonlo filmekben elnagyolt vonalakkal festik csak meg, hogy mit kell magaval cipelnie az ezt elszenvedoknek.

Vavyan Fable: Jégtánc

Vavyan Fable-t sokáig az egyik kedvenc irómként tartottam számon. Akkoriban kezdett irni, mikor én olvasni. Üditő stilus, pergő cselekmény és egy csipetnyi (némely regényében maroknyi) humor. Sajnos a népszerűség rá sem volt jó hatással, kezdeti regényeinek jól tálalt aktualitásait lassanként átvette a már-már Szomszédok szintű népnevelés. A Jégtánc legjobb irói korszakának remeke, mikor már kiforrott iró, de még nem szállta meg a küldetéstudat.

A Szakasz

Oliver Stone 1986-os klasszikusa nem véletlenül nyert 4 Oscar-dijat. Még akkor készült, mikor a rendező nem akart mindenáron művész lenni, és még Charlie Sheen sem borult meg teljesen. Kedvenc "Vietnámi Háború" témájú filmem az eseményeket egy egyszerű sorkatona szemszögéből mutatja. Chris azonban más, mint a sorozott állomány: ő az egyetemet hagyta ott, és önkéntesen csatlakozott a sereghez. "It didn't make much sense. I wasn't learning anything. I figured why should just the poor kids go off to war and the rich kids always get away with it?" Idealistának nevezni durva alábecslése lenne a valóságnak, de ez a kezdeti helyzet gyorsan megváltozik a realitás balhorgainak hála. És hirtelen ott találja magát két világ között, egy háború közepén. Az egyiket Elias őrmester képviseli, aki a maga hippi-szerű módján próbálja megőrizni emberségét /"I love this place at night, the stars. There's no right or wrong in them. They're just there."/, a másik pedig Barnes őrmester, akinek talán soha nem is volt: [takes pipe and inhales drag] "Why do you smoke this shit? So as to escape from reality? Me, I don't need this shit. I am reality."

Erdős Virág: Na most akkor ...

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.