Big Fish

Létezik egy kihalóban lévő embertipus. Sok különböző névvel illetjük, mégis mindig egyre gondolunk. A hóhányóra. A hantásra. Az emberre, aki ha a sarki közértbe ugrik le krumpliért, azt is úgy tudja előadni, hogy szinháztermek telnének meg érte. Ha egy ilyen ember környezetében élsz, az kezdetben jópofa. Aztán ahogy egyre többször ismétlődnek a sztorik, úgy válik egyre idegesitőbbé. Márpedig a nagydumások is öregszenek...

The Long Good Friday

Harold Shand a londoni alvilag feje, 10 eve kihivok es elo ellensegek nelkul. Aztan egy - szamara nagyon fontos - napon megprobaljak felrobbantani, egymas utan kiiktatjak az embereit, es Harold tehetetlenul nezi, ahogy egy hetvege alatt birodalma erthetetlen es feltartozhatatlan modon darabjaira hull.

Brick

Elsőként pár szóban bevezetném a Hihetetlenségi-faktor elméletem. Minden filmnek (és a többi médiumnak) van egy Hihetetlenségi-faktora, tükrözve, hogy befogadásához mennyit kell lazítanunk azon az igényünkön, hogy a történet engedelmeskedjen a való világ törvényszerűségeinek.

John Green - The fault in our stars

"Men at some time are masters of their fates:

The fault, dear Brutus, is not in our stars,

But in ourselves, that we are underlings."

Könnyen mondja ezt Cassius Shakespeare Julius Ceaser-jában, de ha az ember rákbeteg teenager, akkor kicsit komplikáltabb a kérdés. A Fault in Our Stars egy regény Életről és Halálról. Egyszerre szép és szomorú, humoros és tragikus, felemelő és porbasújtó, hidegen racionális és romantikusan szentimentális.