Alan Watts: The Way of Zen, In My Own Way

Hasonloan nehany korabbi bejegyzeshez ez a jelenlegi is inkabb az irot magat magat, mint a konyve(ke)t szandekozik ajanlani. Alan Watts volt az nyugati gondolkodo, aki talan legtobbet tette a keleti filozofiak es vallasok Nyugatra "importalasaert". Nem igazan illeszkedett a szellemi vezetok elvart skatulyajaba. Szeretett inni, dohanyozni, nyilvanos helyeken tancolni es pajzan vicceket meselni. Magat, nem keves onironiaval, egyszeruen csak "spiritual entertainer"-kent jellemezte. Autodidakta volt, ismereteit alkalmankenti tanitoktol, konyvekbol, beszelgetesekbol szerezte. Bar rovid idot lelkeszkent az anglikan egyhazban is eltoltott, egesz eleteben sikerult az intezmenyes kereteken es formalis oktatason kivul mozognia. Tobbszor megprobalkoztam konyvekbol megismerkedni a Zennel, de a fokent keleti szerzok egyreszt nekem tulnyomoreszt erthetetlenek, es ebbol fakadoan egy ido utan unalmasak is voltak. Alan Watts volt szamomra az elso, aki a keleti gondolkodas szamunkra nehezen emesztheto elemeit relative egyszeruen es egyuttal nagyon elvezetesen volt kepes eloadni. Nem allitom, hogy Wattsot olvasva nem vesztem el a fonalat egy ido utan - minden Zen tanar hangsulyozza, hogy a Zen nem irhato le szavakkal, a magyarazatok inkabb csak felrevezetik a hallgatot -, de soha nem unatkozom. Hasonlo dolgokat dolgokat mond, mint Osho, csak mig az utobbi mellbevag, provokal es kinevet, Watts inkabb beszelget, viccel, majdnem anekdotazik. Az indiai mester gondolatait papirra veto tanitvanyokkal szemben az  amerikaban elo, de angol szuletesu Watts mestere volt az angol nyelvnek (egyre erosebb bennem a megyozodes, hogy az angolok valoban joggal nezik le a tobbi angolul beszelo nemzetet), es talan meg annal is jobb eloado, elvezet olvasni vagy hallgatni.  Akit nem erdekel a keleti filozofia, de szivesen olvas erdekes emberekrol, es az 50-es 60-as Amerikajanak ebredo spiritualis mozgalmairol, annak mindenkeppen ajanlom Watts oneletrajzat, az In My Own Way-t.

Depresszio

Nem csak szimpla nosztalgia vezet, amikor ugy dontok, hogy a Depresszio megerdemli, hogy ide keruljon. Ezt a szamot tegnap hallottam eloszor, es a zene meg mindig ugyanolyan frissnek, duhosnek es oszintenek hat, mint evekkel ezelott. A Depresszioban egyszeruen nem lehet csalodni, minden szam mashogy ugyanolyan, es mindegyik hozza a hatast. Ha rossz kedved van, garantaltan zorall hangulatba rak.

Shoshin: Deep Slepravation

Mult hetvegen a camdeni piacon setalgatva botlottunk bele egy, az utcan epp nagyon jo zenet jatszo bandaba. 5 fontert a helyszinen vettem is egy sima papirtokos, filctollal megszignozott CD-t. Money friggin well spent.

Uncanny X-Force

A Marvel aktualis csodagyerekenek, Rick Remendernek, tavaly decemberben, a 35. szammal veget ert sorozata sokak szerint hosszu evek egyik, ha nem a, legjobb szuperhos kepregenye. A tortenet diohejban egy Wolverine es Archangel altal vezetett - meg a tobbi szuperhos-csapat elott is - titkos orgyilkos csapatrol szol, akik szuper black-ops teamkent vegzik el azokat a piszkos munkakat, amikkel az Avengers vagy az X-men nem foglalkozhat. Az elso szamtol az utolsoig hiper-akciodus, vegig kivalo, helyenkent pedig egyszeruen gyonyoru rajzolassal kisert tortenetbe Remendernek annyi otletet, karakterfejlodest, dramat, moralis dilemmat es szivszorito pillanatot sikerult belesuritenie, ami mar feszegeti a mufaj hatarait. Igaz ez csak egy szuperhos kepregeny, de annak epikus. Hianyozni fog.

St Elmo's Fire

Egy etkezdeben utotte meg a fulem ez a szam, de se a cimet nem ismertem (a kiszolgalo lany sem), se a szoveget nem tudtam kivenni. Napokig kisertett, vegul a Google es a megjegyzett szofoszlanyok kisebb kerulokon at - Bruce Springsteen, Van Halen, ... -  celba juttattak.

"I can see a new horizon underneath the blazing sky"

Yeah, those 80's!

Gene Callahan: Közgazdaságtan hús-vér embereknek

Egy a napokban forgatott konyvrol jutott eszembe Callahan konyve, amit jo 5-6 eve vettem le talalomra az Alexandra egyik polcarol, es azota sem olvastam nala jobbat kozgazdasagtani temaban (marmint az a ketto, amit azota olvastam nem volt jobb, de a blogok, vagy cikkek se). Mire jo a csere, miert alakult ki a penz, mi az az ar? Mit csinalnak es hogyan a bankok, a jegybank, mi fan terem a monetaris politika? Komparativ elonyok, externaliak, a minimalber hatasai, tervgazdalkodas vs szabadpiac? Mindezen temakat olvasmanyosan, humorosan, egy darab keplet vagy grafikon nelkul talalja a szerzo egy vekonyka kis konyvben. Mindenkinek melegen ajanlom, aki szeret vilagos peldakkal alatamasztott jo erveleseket olvasni (es nem idegenkedik a tematol), aki pedig ugy erzi a fent emlitett fogalmakat nem latja teljesen kristalytisztan, de szeretne, egyenesen forron.

Chinatown

Bevallom, Polanski es Nicholson 1974-es klasszikusa elso latasra nem hagyott mely nyomokat bennem. Aztan evekkel kesobb ujra megnezve, mar azt nem ertem miert nem. Minden megvan benne, amit szeretek a mufajban. Jo tortenet, sotet rejtely, a mult lerazhatatlan csapjai, kivalo karakterek es a klisek udito hianya. Plusz a gyonyoru fenykepezes, es a - (z) engem kisse Boyd Crowder-re emlekezteto magannyomozot alakito - fiatal Jack Nicholson ragyogo jateka/karaktere egy idotlennek bizonyult krimiben.

"Forget it, Jake. It's Chinatown. "
(a zarojelenet utolso mondata)