A Dagon Árnyai cimet viselő novelláskötet 1999-ben jelent meg a szépemlékű Beneficium kiadó gondozásában. A fene sem tudja, miből gondolták, hogy lesz kereslet egy Cthulhu-mitosz témájú novelláskötetre, de a Beneficiumot épp az ilyen bátor húzásaiért kedveltem. És hát ne feledjük, hogy Cthulhu Hivása alapkönyvet is ők adták ki magyarul. Akárhogy is, a Dagon Árnyai meglehetősen felejthetőre sikerült.
És mégis volt benne egy novella, ami a mai napig nem hagy nyugodni. Mitöbb, ha horror-témájú irás kerül szóba, ez az első, ami eszembejut.
Juhász Viktor novellája néhány oldalban fogja meg azt, ami állitólag Lovecraft-ot naggyá tette. (Állitólag, mert én ezt az ő köteteiben sosem tudtam felfedezni.) Az ismeretlentől való rettegést, az elhatalmasodó őrület nyomasztó súllyát, a hideg verejtéket, az iszamos ujjakat, a halánték kidagadó ereit, a kiszáradt és összeszoruló torkot, a füledben dobogó szivverést.
"Félek. Pedig a padláson nincsen semmi félelmetes."
A novella itt olvasható.
No comments:
Post a Comment