Darkest Dungeon

A Darkest Dungeon az időmilliomos mazochisták játéka. A felszínen egy egyszerű dungeon crawler, az Eye of the Beholder örököse, amikből 12 egy tucat a flashes játékok gyűjtőoldalainak megjelenése óta. Gótikus / képregényes grafikája egyszerű, de hangulatos, így gyakorlatilag egy jól szituált mikrosütőn is elfut. A háttérben egy KickStarter sikersztori: két fejlesztő szerelemgyerekét a közösség finanszírozta - 10.000 ember 1 hónap alatt dobott össze rá $300.000-t, hogy aztán a megjelenését követő 30 nap alatt több mint 650.000 példányt adjanak el belőle. Na de lássuk, mi van a mélyben.
Adott egy nagyhatalmú család, melynek feje beleun a gazdagság nyújtotta dekadens életmódba, és kósza mende-mondák nyomába eredve apránként a teljes családi vagyont az okkult iránti szenvedélyébe fekteti. Ám egy nap mindaz a munka és pénz, amit erre áldoz eredményre vezet - sötét, borzalmas eredményre, mely után az egyetlen nyitva maradt lehetőséget választva, érted, a távoli rokonért sürgönyöz, levelében rád hagyva az ősi birtokot, mielőtt véget vetne életének. Lovecraft is csókoltat.

Hát így érkezünk meg egy totálisan lepusztult helyre, hogy mindent jóvá tegyünk, fényes páncélba öltözött hőseinkkel pedig elhozzuk a fényt a kazamaták sötétjébe. A bökkenő csak az, hogy ennyi pénzért ide, erre a világvégi elátkozott helyre nincs éppen túljelentkezés, így aztán fényes páncélú hősök helyett kénytelenek leszünk beérni haramiákkal, leprásokkal, udvari bohócokkal, okkult bolondokkal ... esetleg még az uradalom vadászmesterét is befoghatjuk a vele együtt kivénhedt kutyájával. Már ha fizetünk eleget a postakocsisnak, ugye, hogy véletlenül itt rakjon ki néhány szerencsétlent.
Szóval ezzel a válogatott társasággal merülhetünk a kazamaták mélyére, hogy aztán kis szerencsével néhány túlélő újra felbukkanjon a felszínen, jó esetben kicsit több kinccsel megrakva, mint amibe az expedíció felszerelése került, hogy aztán meg se álljon a kocsma jótékony homályáig, ahol addig vedel, míg elhiszi, hogy mindaz, amit odalent látott nem a valóság, csupán egy korábbi borgőzös látomás. Merthogy a játékban a megszokott elemeken (szintlépés, pénz, fegyverek, varázstárgyak) túl igen hangsúlyos szerepet kap a Stressz, amiből jócskán kijut a zsoldunkban álló népeknek egy-egy küldetés nyomán. Ennek csökkentésére (hogy újra bevethetők legyenek), számos lehetőség áll rendelkezésünkre mind a kocsmában, mind az apátságban, tovább apasztva erszényünk amúgy is meglehetősen soványka tartalmát.
Ez a játék egy utolsó, aljas szemétség, amit nem javallot játszani egy jó adag humorérzék nélkül. Íme néhány finomság, mintegy ízelítőül:

• A kedves pestis doktor (nem is értem, mi szükség van efféle alakokra egy ilyen virágzó birtokon...) stresszét a kocsmában kúrálva annyira szétcsapja magát, hogy elveszíti az oktondi módon nála felejtett varázstárgyat. De semmi vész, mert a vele mulató udvari bolond meg boldog részegre issza magát, és örömében (hiszen él) meghívja az egész kocsmát - természetesen a te költségedre.
• A nimfomán papnő (legyünk őszinték, milyen más papnő állna a mi zsoldunkba) egy a bordélyban töltött önfeledt este nyomán szifiliszt kap, így a kazamaták mélye helyett a következő útja (újabb súlyos összegekért) a szanatóriumba vezet.
• A postakocsis megvesztegetésének hála sikerül felvenni egy vallási fanatikus lovagot, akit aztán a széltől is óvva, babusgatva sikerül is egészen magas szintre felfejleszteni. Ám egy balul sikerült küldetés után beküldöd az apátságba imádkozni, hogy ne legyen oly stresszes, de felébred benne a szunnyadó tűz, így további szolgálat helyett inkább a Szentföldre távozik háborúzni.
• Egy a küldetés elején talált mumifikálódott holttestet a leprással vizsgáltatsz át értékek után kutatva. Neki már úgyis mindegy, nemde? Na, így kapja el a fekete pestist, amitől mindenféle hátrányok érik már az első csatában is, de ne félj, a fekete pestis annyira fertőző, hogy még a küldetés közben elkapja tőle a vadászmester is (a kutyáról nem szóltak a hírek).
• A szupertáp farkasemberrel senki (Konkrétan még a leprás is finnyás. A leprás!) nem hajlandó lemerészkedni a kazamatákba; a papnő (igen, a fenti) nyíltan meg is mondja, hogy ő egy ilyen vadálattal márpedig nem hajlandó együttműködni.
• A gyáva féreg fejvadász még a kazamatákban túl-stresszelődik, minek hatására Paranoid lesz, minden árnyékban (nem volt pénz elég fáklyára) újabb szörnyűségeket lát, amivel persze a többieket és önmagát is tovább stresszeli. Így adódik, hogy a papnő (a fenti, a bordély és szanatórium vastag filccel írott számlája után - na ezért nem volt pénz fáklyára) egy csata közepén fogja magát, szívrohamot kap és meghal. Az egyetlen öröm, hogy innentől a rohadék fejvadásznak sincs már sok hátra.

Arra ne számíts, hogy majd visszatöltöd a mentett állást, ha valami esetleg balul üt ki - automatikus mentés van, szóval aki egyszer meghalt, az úgy is marad.
Ahogy a Wired magazin írja: "Each expedition is a slowly unravelling disaster."
Meleg szívvel ajánlom.