Frank Herbert: Dune (1965)

The Dune, the first volume of one of the most influential and applauded science-ficiton sagas was published 53 years ago. Had he been a painter, Frank Herbert would have been one of those who can sketch up the contours of an enthralling vista with just a few strokes of brush. A picture rich with blurry details that pull the eyes with irresistible gravity, yet remain constantly out of reach of full comprehension. You only need to be two dozen pages in the book to have your head buzzing with names, obscure references and fragments of some strange future history. And a yearning for more. Noble houses locked in centuries of deadly rivalry, the Guild, Mentats, the Bene Gesserit, the Butlerian Jihad, and of course..."the spice". You had only wanted to read some sci-fi, but you accidentally stumbled into something new and unique. And it will change your concepts of science-fiction, high literature and pulp forever.

Michael Shermer: Why People Believe Weird Things: Pseudoscience, Superstition, and Other Confusions of Our Time (1997)

Michael Shermer - egykori professzionalis ultra-marathon kerekpar versenyzo, pszichologus, tudomanytortenesz, tudomanyos ismeretterjeszto, a Sceptic magazin alapito-foszerkesztoje - ugyanazokban a korokben tunik fel vitapartnerkent, eloadokent vagy vendegkent, mint az altalam mar korabban is ismert Richard Dawkins, Christopher Hitchens vagy Sam Harris.
Erdemes osszehasonlitani ezt a negy embert.

He Never Died (2015)

A maganyos hos figuraja a filmtortenet es a szorakoztato irodalom megunhatatlan kliseje. Idonkent mindenki vagyik a szocialis kotottsegektol valo szabadsagra. A csaladjat, munkajat, kozosseget a legtobben nem szeretnek elhagyni anelkul, hogy masikra cserelnek, de ki nem mereng el neha a horizontokon, amik bezarultak elotte? A tabula rasan, a potencialon, hogy ujraformald az eleted? A hos persze legtobbszor nem onszantabol valik maganyossa, valami regi tragedia vagy sotet rejtely all mogotte, a lenyeg, hogy legyen megbocsathato oka a konvenciok levetesere. A tortenet vegen vagy meghal, vagy uj ertelmet talal az eletenek, vagy kulonosebb valtozas nelkul ellovagol a naplementebe.
Van viszont egy ritkabban elovett tipus. Az ember, akinek egyszeruen nincs szuksege masokra. Nem megkeseredett, egyszeruen ilyennek szuletett. Mint egy fekete lyuk a tarsadalom szoveten, informaciot csak elnyel, es nincs szuksege ra, hogy barmit visszasugarozzon. Ez a fajta az, ami igazan erdekes es erthetetlen, es nem amiatt, ami benne van, hanem epp attol, ami hianyzik. Hol a Drama?

Mi koze van a fentieknek a filmhez? Nagyon keves. De ez azon filmek egyike, amirol legjobb semmit sem tudni, mielott leulsz ele. Meg a szinopszist se olvasd el.

Jonathan Renshaw: Dawn of Wonder

Johnathan Renshaw világa teljesen hétköznapi (legalábbis az első száz oldalon), mégis tele van csodával. Sikerül neki a bravúr, ami keveseknek: hitelesen láttatja történetét egy gyermek szemén keresztül. És mire magunkhoz térünk az ámulatból, ami a gyermeki fantázia és kalandvágy, elénk tárulnak az első jelek, hogy valami ébred a világban. Azán ezt "el is felejtjük", mert közbeszól az élet, ifjú hősünknek épp elég kihívást jelentenek a mindennapok. Amikor pedig épp nem éhes, nem fázik és nem szalad senki elől, akkor úgyis azon töri a fejét, hogyan keverhetné újra bajba magát, milyen új kalandok várnak rá a következő utcasarkon. Együtt fejlődik a történettel ("This year a cub, next year a tiger.") és a történet is együtt fejlődik vele. Ez a könyv tényleg a csodák hajnala, mely visszarepít egy ártatlanabb nézőpontba, amikor egy patak felett átdőlt fa még kaland volt, nem pedig veszélyforrás. Olvasni pedig olyan, mint ülni egy lusta folyóparton egy meleg nyárdélután a fűzfák árnyékában és nézni a víz sodorta csodákat.

Case Conrad: Heavy Metal Bars (2016)

The Blacklist

Egy élvezhető sorozat. Ne várjunk sokat tőle, csak dőljünk hátra és hagyjuk jönni a részeket. Cserébe a készítők sokat várnak - most nem fogom megtalálni a Máté által kifejtett realitás faktor posztot (kommentbe jöhet a link) -, nekem néha sok ez az összeesküvés elmélet, háttérhatalom és deus ex machina megjelenése.
Az alapkoncepció ék egyszerű: Reddington köt egy alkut az FBI-jal, miszerint rendszeresen szállít nekik bűnözőket, egyfajta szuper CI lesz. Természetesen az egészet arra használja, hogy a saját céljait egyengesse, azaz sorra kicsinálja azokat, akik az útjában állnak.
Minden rész egy-egy grandiózus történet (azért százkettedikre már kevésbé meghökkentő), Reddington eszmefuttatásai szórakoztatóak, nincs túltolva a dráma. Ha tetszett a Burn Notice, akkor ez is tetszeni fog (itt mondjuk nagyságrendekkel kevesebb a humor).

Scott Straughan: A Goblin's Tale

Ebben a könyvben nincsenek palotai intrikák, a világ elveszejtésén fáradozó varázslók, és még az elveszett legkisebb királyfi sem tűnik fel benne - sajnálatos módon ez ma már igazán formabontó és önmagában is figyelemre érdemes. Ez egy egyszerű történet egy egyszerű goblinról, akit a sors kiszakít a csatornák illata és otthonos melege jelentette közegből, és erdei haramiák közé lök. Az ő története ez a könyv (a cím pedig elegáns főhajtás Tolkien felé), ahogy nulladik szintű senkiből lassanként, megannyi kalandon és veszélyen át második szintú valakivé cseperedik. Mindez talán még nem tenné ajánlásra érdemessé, de 25év fantasy olvasás alatt ez az első könyv, ami képes hihetően ábrázolni egy "sub-human" gondolatiságát, érzelmeit, ösztöneit - szórakoztató módon. És aki valaha olvasott skaven-ektől hemzsegő Warhammer történetet, az pontosan tudja, mekkora szó ez. Hiánypótló.