Conquer Club

A Rizikó igazi társasjáték klasszikus, aligha van olyan 14. életévét betöltött ember a nyugati érdekszférában, aki ne találkozott volna vele. Megélt számtalan kiadást és bővítményt, de az alapok változatlanok maradtak. Bármennyire is szerettem azonban, nem tudok úgy visszagondolni rá, hogy ne az elpocsékolt délutánok jussanak az eszembe (egy szombat délután elkezdett partit 6 játékossal gyakran vasárnap este fejeztünk be). De mi lenne, ha nem kéne ezt a 6 embert egy helyre terelni és az órákat egyben befektetni? Mi lenne, ha a létező bővítmények helyett a játékosok bármikor előállhatnának új térképekkel, hogy megküzdjenek akár Középföldéért? Mi lenne, ha lehetőségünk lenne a szabályok megváltoztatására? Például, hogy minden játékos csak annyit lásson a térképből, amennyit az általa kontrollált seregek?

Wolverine: The Long Night (2018)

History moves in cycles, even in technology. Television dealt a killer blow to radio dramas more than half a century ago, yet with the podcasts they might make a comeback. Marvel's first foray into this old-new medium is Wolverine: The Long Night.

Tao Wong: System Apocalypse (LitRPG series)

A LitRPG egy borzaszó trükkös műfaj, ami mostanában elég sok időmet felzabálja. Egyfelől lebilincselő úgy követni egy fantasy regényt, hogy az ember egy más szemszögből is bebújhat a karakter bőrébe. Másfelől viszont problémát jelent, hogy manapság minden idióta LitRPG-t ír, elvégre egy karakterlappal oldalakat lehet megtölteni, és a párbeszédeket vagy úgy általában a próza szépségét sem kell túlzásba vinni. Születnek "művek", amik leginkább egy kamaszfiú nedves álmait vetik papírra, mások azt mutatják be, hogy lehet a 21. század technológiai tudását bevetve tankot építeni egy fantasy világban. De még a jó könyvek is megszenvednek attól, hogy a karakternek folyamatosan fejlődnie kell, így félelmetesen gyorsan jutunk el a fogalmatlan kezdőtől a világmegváltó félistenig, mert a szerzők egyszerűen kifogynak az elegáns ötletekből.

T.O.Teas: Öld meg puszta kézzel (1986)

Demura nyomozo a tokioi tizenketto-egytucat rendororson tolti nyugdij elotti utolso eveit. Senki nem nez ki sokat a fanyar - neha banto - humoru, alacsony, hivatalnokszeru figurabol, pedig a rosszul szabott oltony acelosra edzett testet takar. Demura egy regivagasu karatemester, akit egy specialis rendori alakulatnal eltoltott evek es egy felresikerult akcio utan egy poros orsre szamuztek megoregedni. Csendes letargiajabol egy meghokkento gyilkossag zokkenti ki, ami felebreszti benne a meg nem teljesen kihunyt harci szellemet, az ugyon vele dolgozo, Amerikabol frissen hazatert gazdag szepfiu nyomozo pedig a szakmai rivalizalast.