A LitRPG egy borzaszó trükkös műfaj, ami mostanában elég sok időmet felzabálja. Egyfelől lebilincselő úgy követni egy fantasy regényt, hogy az ember egy más szemszögből is bebújhat a karakter bőrébe. Másfelől viszont problémát jelent, hogy manapság minden idióta LitRPG-t ír, elvégre egy karakterlappal oldalakat lehet megtölteni, és a párbeszédeket vagy úgy általában a próza szépségét sem kell túlzásba vinni. Születnek "művek", amik leginkább egy kamaszfiú nedves álmait vetik papírra, mások azt mutatják be, hogy lehet a 21. század technológiai tudását bevetve tankot építeni egy fantasy világban. De még a jó könyvek is megszenvednek attól, hogy a karakternek folyamatosan fejlődnie kell, így félelmetesen gyorsan jutunk el a fogalmatlan kezdőtől a világmegváltó félistenig, mert a szerzők egyszerűen kifogynak az elegáns ötletekből.
Tao Wong System Apocalypse sorozata egy üdítő kivétel, ahol a szereplők és a környezet ereje egyensúlyban áll, a karaterek lélegeznek és saját jól felfogott érdekeik szerint cselekszenek nem pedig a DM utasításait követik. A főhős szerethető, de esendő, a karaterfejlődés (jelen esetben nem jellemfejlődés, hanem szintlépés) pedig emberléptékű és nem uralja el a regényfolyamot.
"Never split the party. Even a non-gamer like me knows that rule. Every time you do, bad things happen to you."
No comments:
Post a Comment