Arkady Ostrovsky: The Invention of Russia (2015)

Tudta On, hogy a torvenyes ukran kormanyt masodik vilaghaborus ukran nacik leszarmazottai dontottek meg amerikai fasisztak segitsegevel, es a tervuk az orosz kisebbseg kiirtasa?

Arkady Ostrovsky konyve bepillantast nyujt az orosz propagandagepezet mukodesebe, de ennel tagabb perspektivat kinal. Bemutat egy orszagot, ahol az ideologia es a percepcio mindig is fontosabb volt, mint a valosag. “The Soviet Union expired not because of it ran out of money - after all, it could have turned into a North Korea - but because it ran out of words”. Nyugaton talan most kezdodott el a “post-truth” era, de az oroszok sosem eltek masban, es a Kremlin spin-doktorai meg sosem porogtek ilyen magas fordulatszamon. 

Oliver Pötzsch: The Hangman's Daughter

Oliver Pötzsch könyve egy igazi remekmű a történelmi fantasy méltatlanul alulreprezentált műfajában. Adott egy bajor kisváros a 17. század derekán megannyi nyűggel ... ezek többsége a történelmi korral jár, úgyis mint háborús dúlás, betegségek, szomszédvárak rivalizálása és persze rengeteg tudatlanság. Akár Ars Magica regény is lehetne ez, színes figurákkal megtöltve a patríciusoktól kezdve a városőrökig, akik mind eljátszák a maguk szerepét ahogy a cselekmény megállíthatatlanul hömpölyög a végkifejlet felé.
A könyv ugyan egy sorozat első része, de önmagában is tökéletesen megállja a helyét. Az pedig, hogy az Ördög a Braunschweiger névre hallgat, már csak hab a tortán.

Kojot

Alighanem az elmúlt évek legjobb magyar filmje a Kojot. Egy magyar western. A történet nem túl bonyolult, lineáris, egy tucat karaktert ki lehetne jobban fejteni (pl. Attila egy külön filmet megérdemelne) és nem fogsz kapni egy clint eastwood-nyi katarzist sem.
Technikában kísérletező, feszegeti a kisköltségvetés határait, a képi világ zseniális.
Engem mégis a történet fog meg (nem meglepő), ami miatt gyönyörű ez a film és egyben borzalmas. Olyan elemi erővel csap meg a magyar valóság, hogy nem tudod sírj vagy gyűlölj. (Amennyire elvette a kedvem a magyar valóságban való létezéstől, annyira adta vissza a hitem, hogy készülnek itt is filmek.) Talán kultúrális ismeretek nélkül is megállja a helyét.

Chuck Gossart: Phoenix Descent

The popularity of post-apocalyptic science fiction is on the rise, but unfortunately the quality of such works often leaves something to desire. With some notable exceptions of course and Chuck Gossart's book is one of those examples. The author combines classic sci-fi elements with an apocalyptic dystopia to provide two unique narratives that introduce the reader to the book's reality.

While the world-building could be more elaborate, the twists of the plot remain entertaining and the development of the character's being exposed to unfathomable psychological shocks will get you invested in their fate throughout the book. The Phoenix Descent may not be a true masterpiece that will withstand time but in its own genre it's unique, compelling and definitely worth reading.

Jonathan Strange & Mr Norrell (2015)

A napoleoni haboruk koranak Angliajaban a profecia szerint ket magusra var a "angol magia" feltamasztasanak feladata. A tortenet foszereploi a ket kivalasztott,  Mr Norell, a merev, kisse autoriter szobatudos, es Jonathan Strange, a magia misztikusabb, spontanabb oldalahoz vonzodo ostehetseg. Megis Norell az, aki egy gyenge pillanataban helyrehozhatatlan hibat kovet el, alkut kot egy tunder urral, ami tragediak lancolatat inditja el, sotet arnyekot vetve nemcsak kettejuk eletere, de az egesz kiralysagra is.

True Detective - Season 2

A True Detective elso evadanak elsoproen pozitiv fogadtatasa utan boritekolhato volt, hogy az inga visszalendul es a masodikat akkor is csalodaskent fogjak ertekelni, ha eppolyan jo lesz. Ugyan szerintem sem lett, de az egyhanguan negativ kritikat ennek ellenere is erthetetlennek talalom.  Nekem az elmult evek egyik legemlekezetesebb sorozata volt, es legalabb egy kicsit igazsagot teszek neki azzal, hogy szerepel a blogon. 

Sam Harris: Waking Up: Searching for Spirituality Without Religion (2014)

Eleg sok konyvet olvastam keleti filozofiakrol, elsosorban zen buddhizmusrol, es jo feltucat utan beismerem, hogy a keleti szerzok az egy Osho kivetelelevel (rola lasd az utolso mondatot) szamomra erthetelenek. Sokkal jobban ertem es elvezem nyugati szerzoket, Alan Watts-ot, Brad Warner-t vagy Tim Burkett-et. Egy bizonyos hianyerzet azonban az o konyveik olvasasakor is elfog.
Egy dolog egy karizmatikus misztikustol hallani, hogy az "En" csak egy illuzio, es egy teljesen mas szembesulni pszichologiai kiserletekkel, amik bizonyitjak is (mint peldaul a hires "split-brain" kiserlet, amiben az alany ket agyfeltekejet osszekoto szoveteket reszben atvagjak, es ennek eredmenyekeppen mas valaszokat ad a kerdesekre szavakkal, mint gesztusokkal).