Mumford & Sons: Babel

Akinek tetszett a Lumineers, ez is fog.

Big Fish

Létezik egy kihalóban lévő embertipus. Sok különböző névvel illetjük, mégis mindig egyre gondolunk. A hóhányóra. A hantásra. Az emberre, aki ha a sarki közértbe ugrik le krumpliért, azt is úgy tudja előadni, hogy szinháztermek telnének meg érte. Ha egy ilyen ember környezetében élsz, az kezdetben jópofa. Aztán ahogy egyre többször ismétlődnek a sztorik, úgy válik egyre idegesitőbbé. Márpedig a nagydumások is öregszenek...

The Long Good Friday

Harold Shand a londoni alvilag feje, 10 eve kihivok es elo ellensegek nelkul. Aztan egy - szamara nagyon fontos - napon megprobaljak felrobbantani, egymas utan kiiktatjak az embereit, es Harold tehetetlenul nezi, ahogy egy hetvege alatt birodalma erthetetlen es feltartozhatatlan modon darabjaira hull.

Brick

Elsőként pár szóban bevezetném a Hihetetlenségi-faktor elméletem. Minden filmnek (és a többi médiumnak) van egy Hihetetlenségi-faktora, tükrözve, hogy befogadásához mennyit kell lazítanunk azon az igényünkön, hogy a történet engedelmeskedjen a való világ törvényszerűségeinek.

John Green - The fault in our stars

"Men at some time are masters of their fates:

The fault, dear Brutus, is not in our stars,

But in ourselves, that we are underlings."

Könnyen mondja ezt Cassius Shakespeare Julius Ceaser-jában, de ha az ember rákbeteg teenager, akkor kicsit komplikáltabb a kérdés. A Fault in Our Stars egy regény Életről és Halálról. Egyszerre szép és szomorú, humoros és tragikus, felemelő és porbasújtó, hidegen racionális és romantikusan szentimentális.

X-COM : Enemy Unknown

Az egész a Laser Squad-dal kezdődött 1988-ban ... Akkor még Commodore 64-en, zsenge korom első körökre osztott stratégiai (taktikai) játéka volt ez. És zseniális. A gép ellen játszva meg lehetett tanulni az alapokat, aztán édesapám ellen lehetett egy magasabb intelligencia ellen szerencsét próbálni. A mai napig előttem van az arca, mikor az általam választott pályán, védekező pozicióból a behatoló csapatának közepébe vágtam egy gránátot, szorosan a gáztartályok mellé ... a játékot egyébként ettől függetlenül is elveszitettem.

Szóval ilyen gyerekkori előzmények után nem meglepő, hogy 1994-ben, akkor már kamaszként mennyire megörültem a "folytatás"-nak. Bár az UFO: Enemy Unknown nem folytatás, inkább csak épit a Laser Squad szellemi hagyatékára - ami nem is csoda, hisz az alkotók gyakorlatilag azonosak -, és kiegésziti a harctéri taktikát egy globális stratégiával: kutatás-fejlesztés, team-management, stb Óriási siker volt, nem lehetett kihagyni a különböző folytatásokat. Ezek sikere finoman szólva is kérdéses, a legjobb talán még az X-COM: Terror from the Deep. Aztán hosszú csend ...

Human Target

Csak a legjava... nos, ha vannak is ketelyek ezzel kapcsolatban, szerintem elfer itt a blogon.
Egyszeru, porgos, komolytalan.

Ringlefinch

Fiatal zenekar, meg keves szammal, de itt mind meghallgathato.

Shame

Brandon harmincas evei kozepen jaro, sarmos New York-i agglegeny. Van lakasa, jol fizeto allasa, ivocimborai es alkalmi szeretoi. Mas emberekkel szemben viszont ezen kivul semmije nincs, se baratja, se hobbija, de erdeklodesi kore. Brandon majdnem teljesen ures vaz, szexfuggosege kitolti minden gondolatat, mint egy World of Darkness-beli vampirnak, a belso kesztetes felemeszti a szemelyiseget. A lakasaban csak alszik, maszturbal es cyberszexszel, a munkahelyen pornot tolt le, szabadidejet barokban es prostitualtakkal tolti. Normalis szexualis kapcsolatra mar nem kepes, a kielegules semmi oromot nem hoz szamara, csak atmeneti megnyugvast es szegyent.

Das Experiment

A német filmipar csak ritkán tud kitörni Hollywood vagy éppen a franciák árnyékából, de a századfordulón volt egy rövid periódus, mikor sikerrel járt ezen erőfeszitésük. 1998-ban jelent meg a Run Lola, Run!, ezen "sorozat" első hirnökeként, amit követett a németek múlttal való szembenézésének két remek darabja, a 2003-as Good Bye Lenin és a 2005-ös Bukás.

Ennek az időszaknak számomra a legkiemelkedőbb filmje az Oliver Hirschbiegel által rendezett Das Experiment. (Az ő kezei közül került ki később a Bukás is.) Maga a kisérlet amilyen egyszerű, olyan megrázó: végy néhány önkéntest és véletlenszerűen tedd őket börtönőrré illetve elitéltté. Mi történik, ha ebbe az eleve meglehetősen robbanékony szituációba beszivárog egy újságiró, akinek a story folytán kifejezett érdeke, hogy eszkalálódjon a helyzet?

Andrzej Sapkowski: Vaják (The Witcher)

Azok a lengyel írók... az elmult karacsonykor leptek meg a magyar kiadas elso kotetevel, azota pedig mar a harmadikat olvasom. Aki tudja, hogy milyen gyakori konyvvasarlo vagyok, annak ennyi legyen is eleg...

Rovid futamok, hosszu tortenetfolyam, kedvelheto karakterek, elvezetes parbeszedek, tetszetos vilagleirasok, moralis kerdesek es keser-edes hangulat. Milyen a jo konyv? 

Ian Livingstone: Halállabirintus

A legendás Ian Livingstone legendás Fighting Fantasy sorozatának hatodik darabja Deathtrap Dungeon cimmel jelent meg. Magyarul - ki tudja miért - ez volt az első. Halállabirintus cimmel adták ki 1989-ben, általános iskolás voltam ekkor. A mai napig emlékszem arra, mikor felfedeztem ezt a könyvet az ABC előtti könyvesstand pultján: "Félelmetes fantáziajáték a főhős Te vagy!". Édesanyám meglepően könnyen ráállt a vásárlásra, és ekkor hangzott el az a mondat is, ami nagyban meghatározta későbbi olvasási szokásaimat: "Kisfiam, könyvre mindig kérhetsz pénzt." Az iskolában később hónapokon keresztül játszottunk reggelente kezdés előtt és később bármikor, ha volt 10 percünk. Akkor még nem a rejtvényfejtők metodikus hozzáállásával (ki nem csinált térképet A Skorpió Mocsara-hoz?), sokkal inkább a felfedezők izgalmával, közös döntésekkel, a kockadobások felett egy emberként izgulva. De miről is szól ez a könyv és hogyan is kell vele játszani?

Professor Moriarty: The Hound of the D'Urbervilles

Ez a novellagyujtemeny egyszerre tisztelges Arthur Conan Doyle halhatatlan nyomozoparosa es torteneteik elott, es sotet parodiajuk is egyben. Sherlock Holmes es Dr. Watson helyett itt Moriarty professzor es Colonel Sebastian "Basher" Moran a foszereplok. Professor James Moriarty alakjat mindenki ismeri, aki egy kicsit is jaratos a Holmes-i vilagban, Sebastian Moran ezredes - mint ahogy Holmes megjegyzi, "London masodik legveszelyesebb embere" - pedig szinten feltunt egy Doyle-i tortenetben, az "The Adventure of the Empty House"-ban.

Juhász Viktor: A padláson nincsen semmi félelmetes

A Dagon Árnyai cimet viselő novelláskötet 1999-ben jelent meg a szépemlékű Beneficium kiadó gondozásában. A fene sem tudja, miből gondolták, hogy lesz kereslet egy Cthulhu-mitosz témájú novelláskötetre, de a Beneficiumot épp az ilyen bátor húzásaiért kedveltem. És hát ne feledjük, hogy Cthulhu Hivása alapkönyvet is ők adták ki magyarul. Akárhogy is, a Dagon Árnyai meglehetősen felejthetőre sikerült.

És mégis volt benne egy novella, ami a mai napig nem hagy nyugodni. Mitöbb, ha horror-témájú irás kerül szóba, ez az első, ami eszembejut.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Rejto Jeno rovid elete soran futaoszalagszeruen gepelte zsenialis es utanozhatatlan ponyvait, amik soha meg nem nevezett orszagok kikotoitol a vadnyugaton at Afrika dzsungeleiig repitettek az olvasot.

Forbidden Island

Matt Leacock.

A Pandemic és a Forbidden Island alkotója.

Egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy beteszem a nevét a cimbe, miként a könyveknél a szerzőét.

Ez természetesen a játékban is visszaköszön a hasonló mechanikák képében: kooperativ játékmenet, különböző szerepek - különböző képességekkel, lapok cserélgetése, a játék előrehaladtával egyre nehezebbé váló játékmenet.

The Americans

Phillip es Elizabeth a nyolcvanas evek Amerikajanak atlagos kozeposztalybeli parja, egy utazasi irodaban dolgoznak es kellemes kertvarosi hazban nevelik 2 kiskamasz gyermekuket. Latszolag. Valojaban aktiv szovjet kemek, kornyezetukbe masfel evitzede tokeletesen beepulve kemkednek valodi szulofoldjuknek.

Kittenberger Kálmán : Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában

Gyerekkoromban arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" kapásból tudtam válaszolni: "Vadász!" Mindez ennek a könyvnek köszönhető, ez volt az első "felnőtt-mesekönyvem".

Kittenberger Kálmán a méltatlanul ismeretlen magyar hirességek egyike (ha szabad ezzel az oxymoron-nal élnem), nevét mindössze a veszprémi állatkert viseli. Utolsó felfedezőink egyike, egy korból, mikor még bőven volt mit felfedezni. Ez a könyv az ő ismereteinek szintézise, mely kiváló anyagot szolgáltat az ifjú afrika-vadászok számára. Tökéletes egyvelege a tudományos ismeretanyagnak és a vadászkalandoknak. A könyvet olvasva nem csak a nagyvadak leirásával és szokásaival ismerkedünk meg, de tisztában leszünk azzal is, hogy a '20as évek technológiai keretei között mely fegyvert célszerű választanunk az elejteni kivánt zsákmányhoz, hogyan használjuk a szúnyoghálót vagy hogyan állitsunk össze egy safari expediciót, miközben észrevétlenül teszünk szert a szuahéli nyelv releváns elemeire.

De az ember persze a vadászkalandok izgalmáért olvassa. Mert elragad bennünket egy furcsa, ismeretlen kontinensre, tele megannyi csodával, és még ha felnőve rá is kell jönnünk, hogy ez a világ nincs többé, mindig vágyódással a szivünkben gondolunk majd Afrikára. Éppúgy, mint Joy Adamson könyveit olvasva.

Ben H. Winters - The Last Policeman

Az elektronikus könyv egyszerre áldás és átok. Az áldás oldal azt hiszem, mindenki számára egyértelmű. Az átok abban rejlik, hogy a 90es évek második felében kis-szériás kiadásokat lehetővé tevő digitális nyomdatechnológia nyomán fellépő dömpinget egy egészen új, riasztó szintre emelte. Korábban sem volt egyszerű jó könyveket találni, de manapság számomra már kifejezetten nehéz. De nem adom fel. És kerek egy évvel az utolsó ilyen után, újra gyöngyszemre bukkantam: Ben H. Winter - The Last Policeman cimű könyvére. Ráadásul nem is a szokásos terepemen - a scifi vagy fantasy irodalomban, hanem a krimik világában.

Szabó Lőrinc - Tücsökzene

Ha arra a furcsa kerdesre kellene valaszolnom, hogy mi a kedvenc verseskotetem (nagyon ritkan olvasok verseket), akkor ezt neveznem meg. A Tucsokzene egy kicsit meditalas az eletrol, es egy kicsit Szabo Lorinc oneletrajza.

Heinrich Heine - Loreley

A költészettel való ismerkedés kezdetén (értsd: körülbelül 9 évesen...) két vers volt rám nagy hatással: Petőfi Sándor Itt van az Ősz, itt van újra... cimű munkája és a Loreley. Előbbi nem állta ki az idő próbáját, utóbbit ma is hátborzongatóan szépnek találom.

Orson Scott Card :: Végjáték // Ender's Game

Nagyon nehezen szántam rá magam ennek az ajánlónak a megirására. Mit mondhatnék a kedvenc könyvemről? Biztosan több, mint 20szor olvastam és legalább 5ször hallgattam meg hangoskönyvként. Az első példányomat 11 évesen nyertem egy matematika versenyen. (Hogy mennyire jó ötlet ezt a könyvet adni jutalmul egy 11évesnek, aki épp megnyert egy matematika versenyt, azt ki-ki eldöntheti maga, miután elolvasta a könyvet. Meghatározó hatása volt az életemre, az egyszer biztos.) A második példányomat valamikor 18 éves korom környékén szereztem be, mert az eredetit addigra már annyiszor elolvastam, hogy kezdtek megjelenni rajta az elhasználódás nyomai, és úgy éreztem, szükségem van egy tökéletes állapotban lévő darabra is. A harmadikat végül 25 évesen vettem, mert el akartam olvasni angol eredetiben is. Ezután következett a hangoskönyv...

De mit mondhatnék magáról a könyvről? Hogy pszichológiai / katonai science-fiction? Hogy a történelem első olyan regénye volt, ami megnyerte a Hugo ÉS a Nebula dijat is? Hogy az amerikai tengerészgyalogságnál szerepel a kötelező olvasmányok listáján?

Meerkat Manor : Szurikáták Udvarháza

Coming out: gyerekkorom legkedvesebb mesekönyve Rudyard Kipling - A Dzsungel Könyve volt. Abból is leginkább Rikki-Tikki-Tévi története volt múlhatatlan kedvenc, azóta is bárgyú mosollyal imádok minden mongúz-félét.

Igy aztán nem csoda, hogy a Meerkat Manor egyetlen, az Animal Planet-en véletlenül elcsipett epizóddal belopta magát a szivembe. Ezek az aprócska kis lények nagycsaládokban élnek, minden egyes péládnynak saját kis személyisége van, a saját kis vágyaival, kötelesség tudatával, a családi hierarchiában elfoglalt helyével. És persze ott vannak a szomszéd családok, akiknek pont a mi (igen, ez is a sorozat egyik erőssége; elég gyorsan azonosul a néző a Whiskers családdal) százlábúinkra és kényelmes üregeinkre fáj a foga - merthogy a szurikáták erősen territoriális állatok. És persze bájosak, jópofák és gyakorta hátborzongatóan emberszerűek.

A Meerkat Manor természet-doku-reality, műfaj-teremtő sorozat, egy igazi klasszikus, minden korosztálynak bátran ajánlható nemre, felekezetre vagy bármi egyébre való tekintet nélkül.

Az Ördögűző

Egy nagy klasszikus meltatasa kovetkezik, egy friss filmelmeny apropojan. Szeretnem a horrorfilmeket, ha jok lennenek. Legtobbszor azert nem azok, mert a keszitok nem (a kozonseg se) ertik a kulonbseget a felelmetes es a gyomorforgato kozott. Jobb esetben - es az utobbi idoben volt szerencsem ket ilyen filmet is latni - csupan az ijesztegetostol nem utnak el az ijesztoig. Egy horrorfilm (es ez valamennyire akar az akciofilm zsanerre is igaz) akkor jo, hogyha a horror-elemeket lehantva is jo film marad. A szorakoztato es tenyleg beszaratos masfel ora ellenere a - kritikusok altal magasra ertekelt - Conjuringbol ezesetben a focim es a Vege felirat maradna. Bar a szineszek tisztessegesen jatszak szerepuket es a forgatokonyvben sincsenek kiugro hibak, vagy szemkiszuro logikai bakugrasok, megsem tunik ugy, hogy a szereploknek lenne eletuk azon tul, hogy sotet hazakban nagyon megijednek. A nevukre mar masnap sem emlekeztem. Az Ordoguzo egyik foszereploje egy egyedulallo csaladanya, akinek nem csak egy megszallott lanya van, hanem karrierje, baratai, apro - a tortenet szemponjabol nem letfontossagu - mindennapi mozzanatokban bovelkedo elete. A masik foszereplo egy hitevel kuzdo pap, aki inkabb tunik bokszolonak, mint egyhazi embernek, es az elso jelenetek egyikeben elmegy egy keregeto mellett, anelkul, hogy adna neki egy centet is. A Conjuringban egyetlen varatlan fordulat sincs, ha a szereplo kimegy ejjel a konyhaba tejert, biztos lehetsz benne, hogy tortenik valami hirtelen es verfagyaszto. Ha a hatterben egy sotet ablak van, egy alak biztosan atsuhan elotte a kovetkezo percben, rendszerint egy pillanattal azutan, hogy az addig veszjoslo zene letompotasaval elaltattak az eberseged. Ez mar nem egyszeruen hatasvadasz, inkabb sertoen bovli. Vizualis horrorban az Ordoguzot 40 ev utan is nehez felulmulni, de ami miatt valoban felelmetes -  es ez az igazi ereje a filmnek - , hogy a nezo kepes azonosulni a szereplokkel, elhinni a hetkoznapian kezdodo, a feszultseget apro, finom lepesekkel fokozo tortenetet. Hogy ket orara el tudja hinni, hogy egy gyereket megszallhat a Gonosz. Hogy van Gonosz. 

Margin Call

Egy nagyon jó film pénzügyi válság témában. (Nem a 444 cikke alapján mondom, hanem mert ma láttam.) Nem dokumentarista, hanem dráma. Színészekkel, forgatókönyvvel, élménnyel.

Will Emerson: Jesus, Seth. Listen, if you really wanna do this with your life you have to believe you're necessary and you are. People wanna live like this in their cars and big fuckin' houses they can't even pay for, then you're necessary. The only reason that they all get to continue living like kings is cause we got our fingers on the scales in their favor. I take my hand off and then the whole world gets really fuckin' fair really fuckin' quickly and nobody actually wants that. They say they do but they don't. They want what we have to give them but they also wanna, you know, play innocent and pretend they have no idea where it came from. Well, thats more hypocrisy than I'm willing to swallow, so fuck em. Fuck normal people. You know, the funny thing is, tomorrow if all of this goes tits up they're gonna crucify us for being too reckless but if we're wrong, and everything gets back on track? Well then, the same people are gonna laugh till they piss their pants cause we're gonna all look like the biggest pussies God ever let through the door.

Ghost

Nem vagyok egy nagy rajongója a romantikus filmeknek, de a Ghost-nak mindenképpen ott a helye a legjobb filmek között. Mai szemmel talán már megmosolyogtató a trükkfelvételek technikai szinvonala, de a történet most is épp olyan lebilincselő és meginditó, mint 1990-ben volt. Megannyi klasszikus fél-mondat, kiváló jelenetek - személyes kedvencem Oda Mae Brown és Sam Wheat első találkozása. Kötelező darab idősnek és fiatalnak egyaránt.

"Ditto"

Firefly

Joss Whedon mostoha sorsu gyereke (egy evad utan lottek le) nem csak rovidsege okan egyedi darab a sorozatok vilagaban. Ur-western (itt mar meg is allhatna a bemutato, hisz mi egyebet kell meg mondani?), amiben Whedontol megszokottan vegyul a drama es komedia, es a nem tul bonyolult, de sohasem lapos, es mindig szorakoztato karakterek. Minden resz egy kis relaxacio, ami nalam valamiert a Miert eppen Alaszka?-val teszi egy polcra.

Sleeper

A 2003-as - akkor meg nem tul nagy visszhangot kivalto - Sleeper inditotta utjara az azota hihetetlenul nepszeru es kivalo kepregenyeket sorozatban alkoto Brubaker-Phillips parost. Holden Carver, az I.O. egyik black ops kulonitmenyenenek parancsnoka teljes egyseget elvesziti mikozben  az egyetlen tulelojeve valik egy idegen technologiaval valo talalkozasnak. A testevel visszafodithatatlanul egybeepult idegen test csaknem elpusztithatatlanna teszi, cserebe nem erez fajdalmat, gyonyort, izgalmat. A balesetet Carver fonoke, Lynch, arra hasznalja ki, hogy hivatalosan arulot, valojaban kettosugynokot csinaljon Carverbol es beepitse az enigmatikus Tao vezette globalis terroristaszervezetbe. Evek telnek el, Carver uj baratokat es ellensegeket szerez es lassan mar nem tudja hany embert olt meg a "nagyobb jo" erdekeben, es hanyat pusztan azert, hogy fenntartsa az alcat. Egyre kevesbe latja a kulonbseget a ket oldal kozott, de az egyetlen ember, aki be tudna hozni a hidegrol, komaban fekszik.
A szuperhos kepregenyek vilagabol erkezett olvasonak a Sleeper egy foldhozragadtabb, realitasok fele kozeledo vilag, az utobbihoz szokottnak pedig talan egy kemtortenettel kevert szuperhosparodia, ahol a cselekmeny sokkal erdekesebb mint a realitas. Bar a ket zsaner keresztezese eleg erdekes (es rizikos) koncepcio, a Sleeper fo erenye megis Brubaker mar tobb posztban emlegetett kepessege a klisek es archetipusok hasznalatara. Nala nem az koszon vissza, hogy "ezt mar lattam ezerszer", hanem hogy "na ezert dolgoztak ezt fel ezerszer". Sodro tortenet, folyamatos akcio, csavarok, valoszerutlen es megragado karakterek.

Mark Twain: Ima háború idején

Egy alig 3 oldalas iromany nem igenyel - es nem is kap - hosszu ajanlot, hacsak annyit nem, hogy - bar egy mara szerencsere letunt korszellem parodiaja - 100 ev sem koptatta el.

The Shield

Keves sorozat szippant be annyira mint a Shield. Mint a legtobb kortars remekmuvet - a boseg zavara miatt -, ezt is konnyebb jellemezni azzal, hogy mi nem. Halvany noir-jellege ellenere nem kiegett idealistak, kemenyoklu cinikusok es femme fatale-ok tortenete. Nincsenek jelentosegteljes pillantasok es tokeletesen celbatalalo zaroszavak a jelenetek vegen. A szereplok hus-ver karakterek, Julian, a meleg vagyaival kuzdo idealista,vallasos fekete jaror, Dutsch, az onbizalomhianyban szenvedo negyvenes feher nyomozo, Whims, az arroganssagig tisztesseges fekete nyomozono, es meg egy fel tucat remekul vagy csak vazlatosan, de sohasem klisekbol kidolgozott figura. Az egyetlen larger-than-life karakter Vic Mackey, de o is a hihetoseg hataran mozog (en tudom, a karakter mind kulsejeben , mind viselkedeseben a volt maltai fonokomrol mintaztak). Nincsenek vegletes ellenszenves vagy pozitiv szereplok. A Shield friss, eletszagu, sok szalon mozgo, a remek operatori technika miatt szinte dokumentumfilmszeru. Semmi szajbaragas, semmi szentimentalizmus, de mesterkelt kozombosseg se. A Shield annyira felkavaro, szorakoztato, vagy feszult, amennyire es ahogyan a nezo azonosul vele. Nagyon sokat es nagyon jot lehetne irni rola.

A. J. Liebling: Ahab and Nemesis

A fenti esszebe, ami teljes terjedelmeben elolvashato itt, Liebling nehany - boksz-temaju - irasat tartalmazo kotetben, a The Sweet Science-ben futottam bele. Liebling 60-80 evvel ezelott tevekenykedo publicista volt, a haborutol a loversenyeken at a gasztronomiaig mindenrol irt, ami - ahogy egykori szerkesztoje fogalmazta - a "low-life" kategoriaba tartozott. Egykori amator bokszolokent nagy kedvvel es szakertelemmel irt kedvenc sportagarol, karaktereit fel-rejtoi alakokkent, a meccseket pedig intellektualis puzzlekent abrazolva. Liebling nekem sokkal inkabb hangzik angolnak, mint amerikainak, bar lehet, hogy a mult szazad elejen az amerikai ujsagirok cizellaltabbak voltak. Alan Wattshoz hasonloan azon irok koze tartozik, akiket pusztan a stilus miatt is elvezet olvasni, akar telefonkonyvet is irhatnanak. Vegul magara az esszere is vesztegetve par szot, az Ahab and Nemesis a legendas Rocky Marciano es az oregedo virtuoz, Archie Moore parviadala, a tartalom pedig megmagyarazza a cimvalasztast.

Richard Morgan - Woken Furies

Mindig is szerettem a keretes szerkezeteket ... Ajánlottam a Takeshi Kovacs sorozat első darabját, és jó szivvel ajánlom az (valószinűleg) utolsót is. Kiváló könvy. A regény során mély betekintést nyerünk Kovacs szülőbolygójának társadalmába. ami már önmagában is kész fönyeremény. Vegyük észre, ahol jakuzák marakodnak kelet-európaiakkal, és az aprócska szigetek százaiból álló földrajzi egységet neves egyszerűséggel csak Eltévedtem-nek hivják, az rossz hely nem lehet. De az. És Takeshi barátunk sem éppen a jobbá tételén munkálkodik. Más dolga van. Nemesebbnek nem mondanám, de kézzelfoghatóbb a bosszú. A kiugrott Envoy, aki anno hivatalból (oppardon, a Protektorátus védelmében) mészárolt vagy egy tucatnyi bolygón, ezúttal - életében talán először - saját motivációból tesz ugyanigy. A regény talán legfelkavaróbb része, mikor elárulja egy régi barátnak, mit is tesz. A hideg szenvtelenség, ahogy beszámol az okokról, a következményekről, az egész  egyszemélyes bosszúhadjárat kilátástalanságáról ... mintha csak tényszerű jelentést tenne egy felettesének. Aztán ahogy lenni szokott, homokszem kerül a gépezetbe, és Takeshi-t újra beszippantja az örvény, ahol minden tapasztalata ellenére ő is legalább annyira a Sors játékszere, mint ahogy az átlagemberek az övéi.

"I said go." Drifting into it now, into the gathering fury like an abandoned skiff on the edge of a maelstrom. "You don't want to play this screen."

Ezüst Kanyon

Louis L'Amour rengeteg könyvet irt élete során, s bár távolról sem olvastam mindet, ez a személyes kedvencem. Magyarul 1988-ban jelent meg a Fabula kiadó érdemteli Káró-könyvek sorozatában. Igazi ponyva, a szó nemesebbik értelmében. A Bookline antikvár részlege jelenleg az "Ifjúsági irodalom / 10-14éveseknek" kategóriában jegyzi, amivel nem is vitatkoznék, de épp most olvastam újra. és ki merem jelenteni, hogy idősebbek is bátran olvashatják. A történet maga bonyolult, a történetszövés azonban kellemesen egyszerű. Western ez, egy kemény vidéken, veszélyes emberekkel. És úgy tudja megmutatni a szürke sok-sok árnyalatát, hogy közben mégis értékes leckékkel szolgál a morális tartás fontosságáról.

Awake: The Best of Live

Hogy lehet, hogy eddig nem ismertem?

A Remény Rabjai

Egy film, ami aligha szorul ajánlóra. E pillanatban minden idők legjobb filmje az IMDB alapján. A dolog nyilván nem ilyen egyszerű, de azt jól mutatja, hogy egy igen kiváló filmről beszélünk Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével. Stephen King novellájából irta és rendezte Frank Darabont. Az '50es évek börtöneinek világa lényegesen kevésbé civilizált, mint napjaink "emberséges" létesitményei itt a nyugati féltekén. Ez egy zárt világ, egy meglehetősen jól definiált tápláléklánccal, a maga irott és iratlan szabályaival. Ebbe a világba csöppen bele bankár főszereplőnk, szert tesz barátokra és ellenségekre, és próbál hobbikat találni magának az életfogytiglani idejére.

"These walls are funny. First you hate 'em, then you get used to 'em. Enough time passes, you get so you depend on them. That's institutionalized."

Ebben a filmben nincsenek robbanások, nincs eye candy, nincs CGI és nincs robot/űrlény/anyámkinja sem. Van viszont egy jó történet, hiteles diszletekkel és szinészi alakitásokkal. És mint fent irtam, ez elég is ahhoz, hogy a világ egyik legjobb filmje legyen.

You Rang, M'Lord?

A Csengetett Mylord? minden bizonnyal generációnk egyik klasszikusa. Brit humor a két háború közötti időszak angol arisztokráciájárol, főszerepben a cselédséggel. Előtérben a jellemkomikum, mely bár repetitiv, de olyan szállóigékkel ajándékozott meg bennünket, mint a halhatatlan: "Az finom lesz, Mrs. Lipton." A jellemkomikum kiteljesedéséhez elengedhetetlenül szükséges egy maroknyi remek karakter és ebben a sorozat igazán nem szűkölködik: a kapzsi Stokes, minden komornyikok öregapja; James Twelvetrees, az élére vasalt lakáj; Mrs. Lipton, a dundi ám öntudatos szakácsnő; Mabel, a tápláléklánc alján álló kisegitő. És akkor Őlordságáról (aki nem kiván gyűrött Times-t olvasni) és családjáról még nem is esett emlités.

A Csengetett Mylord? azon kevés vigjátékok egyike számomra, amit hiába láttam már elejétől a végéig legalább fél tucatszor, még mindig meg tud nevettetni. Az arckifejezések mellett például ilyen párbeszédekkel:

[James]: Felszolgáltam a teát a szalonban.
[Stokes]: Micsoda izgalmas életet él James.

Száll a kakukk fészkére

A Flowers for Algernon eszembe juttatott egy masik - regota erlelodo - ajanlot is. Ken Kesey 1962-es regenye sokban emlekeztett a Flowers...-re. Mindket tortenet egy mentalisan nem ep ember elbeszelese, es a Száll a kakukk fészkére-ben megjelenik a kor tarsadalmanak megnyomorito pruderiaja ami a Flowers...-t, mint regenyt fogadta. Az elmegyogyintezet uj lakoja, a nagyhangu, faragatlan, eletigenlo anti-hos McMurphy, szerencsejatekkal, becsempeszett piaval es kurvakkal felrazza a foorvosno anyai zsarnoksaga alatt elo kozosseget, es tragediaba torkollo esemenyfolyamot indit el. Megmondom oszinten, nem tudom elmondani, miert olyan elementaris a konyv. Egyszeru tortenetet mond el, katartikus befejezessel.

Bob Dylan: Desire

Izelito itt

Flowers for Algernon

Charlie Gordon ertelmi fogyatekos takarito - atlagon feluli tudasvagya miatt - egy intelligencianovelo kiserleti operacio alanyava valik. Elodjehez, Algernonhoz, a laboratoriumi egerhez hasonloan Charlie intelligenciaja is noni kezd, a kezdeti 68-as IQ-rol heteken belul az atlagos emberi szintre, majd az emberi kepessegek hatararig, vegul messze azon tul. Charlie hirtelen mas szemmel kezdi latni a vilagot, addigi velt baratait es legfokepp tanarnojet. De egy nap Algernon nyugtalanitoan kezd viselkedni es Charlie rajon, a homokora szamara is peregni kezdett. Ketsegbeesetten keresi a hibat a kiserlet elmeleti hattereben, mikozben kepessegei naprol napra hanyatlanak.
Mai szemmel furcsa, hogy ez az 1966-os konyv - erkolcstelensege miatt - eveken keresztul ki volt tiltva az amerikai iskolai konyvtarak polcairol.

New Amsterdam

A Headhunters megnezese utan kerestem ra Nikolaj Coster-Waldau szerepeire. Egyebkent az emlitett filmben a douchebag-seg magas szintjet hozza, nem lehet veletlen hogy ot kertek fel Jaime Lannister szerepere.
No, de a targynal maradva, nekem tetszett a New Amsterdam. (Ovatosan a wikipedias link bongeszesevel, mert sok spoiler van benne!) Furcsa alapotlet kore epul, de tetszetos. Sok flashback, ami mind a karakter epiteset szolgalja - kar, hogy csak egy evad. Raadasul rendoros sorozat! Oke, valojaban inkabb nyomozos, es abszolut nem a hagyomanyos fajta. (Ebbol a szempontbol ajanlom az ugyancsak egyevados Detroit 1-8-7 c. sorozatot. - Koszi, Zoli!) Ami talan ertekes lehet belole, az a hosszulet (oroklet) terhet bemutato szal. Hasonlo filmekben elnagyolt vonalakkal festik csak meg, hogy mit kell magaval cipelnie az ezt elszenvedoknek.

Vavyan Fable: Jégtánc

Vavyan Fable-t sokáig az egyik kedvenc irómként tartottam számon. Akkoriban kezdett irni, mikor én olvasni. Üditő stilus, pergő cselekmény és egy csipetnyi (némely regényében maroknyi) humor. Sajnos a népszerűség rá sem volt jó hatással, kezdeti regényeinek jól tálalt aktualitásait lassanként átvette a már-már Szomszédok szintű népnevelés. A Jégtánc legjobb irói korszakának remeke, mikor már kiforrott iró, de még nem szállta meg a küldetéstudat.

A Szakasz

Oliver Stone 1986-os klasszikusa nem véletlenül nyert 4 Oscar-dijat. Még akkor készült, mikor a rendező nem akart mindenáron művész lenni, és még Charlie Sheen sem borult meg teljesen. Kedvenc "Vietnámi Háború" témájú filmem az eseményeket egy egyszerű sorkatona szemszögéből mutatja. Chris azonban más, mint a sorozott állomány: ő az egyetemet hagyta ott, és önkéntesen csatlakozott a sereghez. "It didn't make much sense. I wasn't learning anything. I figured why should just the poor kids go off to war and the rich kids always get away with it?" Idealistának nevezni durva alábecslése lenne a valóságnak, de ez a kezdeti helyzet gyorsan megváltozik a realitás balhorgainak hála. És hirtelen ott találja magát két világ között, egy háború közepén. Az egyiket Elias őrmester képviseli, aki a maga hippi-szerű módján próbálja megőrizni emberségét /"I love this place at night, the stars. There's no right or wrong in them. They're just there."/, a másik pedig Barnes őrmester, akinek talán soha nem is volt: [takes pipe and inhales drag] "Why do you smoke this shit? So as to escape from reality? Me, I don't need this shit. I am reality."

Erdős Virág: Na most akkor ...

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

Philip Hemplow - The Innsmouth Syndrome

Fantasztikus írás. Napjaink tudósának találkozása a Mítosszal. Ahogy a sziklaszilárd racionalitás átadja a helyét előbb a kétségnek, majd következik a hitetlenség, a késtségbeesés. És végül az őrület. Az egyetlen negatívum, amit meg tudok említeni, hogy Hemplow könyve, valójában egy kisregény - nem egészen 90 oldal. Pedig ebből jóval többet is szívesen olvasna az ember. Ugyanakkor a történet így kerek és feszes.

Other reviews include:  "The Innsmouth Syndrome" is just short of a novella length retelling of the classic H.P. Lovecraft tale, THE SHADOW OVER INNSMOUTH. Hemplow's story is written in a modern style and follows the investigation of a CDC physician punitively assigned to uncover the strange circumstances involving a car accident and several teenagers. The heroin is portrayed as every bit Lovecraft's classic outsider, and Hemplow's denoumont is decidedly and respectfully Lovecraftian.

Brett J. Talley - That Which Should Not Be

Brett J. Talley első regénye magán viseli mindazon jegyeket, melyek egy első regényt jellemeznek, mégsem okoz csalódást, sőt: ajánlásra érdemes. Ugyan a 20adik század derekán játszódó regényben a "cselekmény" csupán ürügy arra, hogy a szerző felfűzhesse rá az évek során a fejében összegyűlt novellákat (és az öltések néhol meglehetősen durvák), e novellák laza kötege olyan minőséget képvisel, hogy ezt egyáltalán nem bánjuk. Félelem és fantasztikum keveredik a hitetlenséggel, miközben regényünk  folk lore gyűjtő bölcsésze mind mélyebbre merül a mítosz bugyraiban. Kíváló könyv, melyet személyes szintre színez az ifjú Henry Armitage vendégszereplése. És van benne Wendigo. Kell ennél több?

"The french believe absinthe either inspires genius or drives one to madness - depending on who you ask. I would take either at this juncture, for when the world has gone mad, only the insane survive."

Castle

Richard Castle. Bestseller szerző. Bon-viván. Playboy. A New York-i celebvilág megkerülhetetlen alakja. Irói válságban. De szerencséje van. Már ha szerencsének lehet azt nevezni, hogy egy copycat az ő regényeit kezdi újraalkotni. Igy ismerkedik meg előbb tanúként, majd tanácsadóként a vonzó nyomozóval, Kate Beckett-tel. És persze nem habozik kihasználni összeköttetéseit, hogy társául szegődjön, Beckett pedig kénytelen elviselni a helyzetet: immár nem csak detektiv, de múzsa is.

Innen indulunk. Ahogy az általam kedvelt sorozatoknál általában, úgy a szereposztás itt is ragyogó. Nathan Fillion új otthonra lel, a köré válogatott szinészek pedig egytől egyig parádés alakitást nyújtanak. A párbeszédek zseniálisak, Beckett és Castle szócsatái szikráznak, a kifinomult humor pedig belengi az egész sorozatot. Minden karakter él és lélegzik (kivéve persze a gyilkosságok áldozatait), külön kiemelendő Castle családi élete: a szinházi tragika édesanyjával és teenager lányával. Parádé.

Interesting Trivia: Richard Castle eddig minden évad végére elkészült egy-egy könyvvel. Ezek kiadásra is kerültek, nekem is meg van a Heat Wave. (De nem ajánlom.)

The Crying Game

Ez egy furcsa film. Nagyon furcsa...Ulj le ele elvarasok nelkul es napokig fog kiserteni. Egyelore csak ennyit ajanlonak.

Pandemic

Elorebocsatom, hogy nem igazan szeretem a tarsasjatekokat. Altalaban legkesobb 1 ora utan elunom magam, a sokak altal istenitett Catan sem tudott igazan lazba hozni. Megprobalom nehany pontban osszeszedni miert elvezem megis ennyire a Pandemicet. Eloszor is kooperativ jatek. Nem kell a masik ellen varat epitgetni, hosszas strategiai toprengesekbe bocsatkozni, es gyenge kezdes utan eselytelenul 2 oran at statisztalni a gyoztesnek. Masodszor lenyugozoen egyszeru. Az alapdilemma - jarvanyokat szimbolizalo kiskockak jarvanyokat szimulalo terjedesenek kordaban tartasa - faek egyszerusegu. Erre logikusan raepitettek a temahoz illeszkedo "ellenszerek kifejlesztese"-lepest es adtak nehany kulonleges kepesseggel biro karaktert (peldaul a a Scientistet, akinek 5 kartya helyett 4 is eleg az ellenszer feltalalasahoz, vagy a Medicet, aki egy akcioval nem csak egy, hanem minden, az adott varoson ulo, fertozeskockat le tud venni a tablarol egy akcioval). Bedobtak nehany "Event" kartyat (peldaul Silent Night - egy korig nem terjednek tovabb a jarvanyok) es gyakorlatilag kesz is. A szabalyokat 10 perc alatt meg lehet erteni, a jatekmenet porgos es izgalmas, a jatekosok abszolut egymasra utaltak, a veletlenszeruen kiosztott karakterek kulonbozo specialis kepessegei miatt - es ez a harmadik, a legfontosabb pont - mindenki kulonleges szerepet kap a csapatban es mindig mas strategia kitalalasara kenyszeriti a jatekosokat. Alapdarab.

Shark

Bevallom, a Damages kifutásával, a The Good Wife mid-season break közben és a Suits ugyancsak fogyatkozó részeivel (amit egyébként a Burn Notice láblécében láttam hirdetve) számolva kerestünk (számunkra) új jogi sorozatokat. A top/best listákban az előbbieken kívül találtunk bugyutát (Drop Dead Diva), régit- és komolytalant (Boston Legal), százévadost (Law & Order), könnyedet (Fairly Legal - ezt nézzük is, akár ajánlhatnám is) és többek között ezt a csupán két évados sorozatot:

A két fő karakter a Family Guy-ban sokszor szereplő/előrángatott James Woods és a Star Trek: Voyager Hetes-e. A többiek is egész jól megállják a helyüket (a szereposztás egyetlen hátránya lehet, hogy túl sok nő van benne. Sebastian Stark (James Woods) épp olyan hangsúlyos nagymenő, mint a Suits Harvey-ja: én szeretem ezeket a típusú erős karaktereket. A sorozatban betekinthetünk ismét az amerikai politika működésébe (jó pár fejek fölött átnyúlás, hátbaszúrás és hasonló kis intrikák is színesítik), a mellékszereplők is egészen valóságosan vannak megformálva, kellően sok nyomozást és tárgyalást láthatunk, és még egy igazi antagonista is feltűnik.
(Sok joginak mondott sorozatban pont a jogi dolgokat hagyják ki, itt nincs ebből hiány.)
A setting a következő: a sztárügyvéd megcsömörlik, aztán a polgármester ösztönzésére belép az ügyészségre, ahol a High Profile Unit vezetésével bízzák meg.
A múlt többször is kísért a sorozatban, és Stark/Shark sötét oldalát is megismerhetjük.

Sebastian Stark: I live by three simple rules; my "cutthroat manifesto." These rules guide every single decision I make on every single case. Rule No. 1: Trial is war. Second place is death. Rule No. 2: Truth is relative. Pick one that works. Rule No. 3: In a jury trial, there are only twelve opinions that matter, and, Ms. Troy, yours most decidedly is not one of them. Now, from this day forward, every case will be David versus Goliath, and guess who's holding the slingshot?

Bloons TD

Zoli már ajánlott két játékot, én is egy flashjátékról írok. Viszont egy harmadik fajtáról, egy tower defence (TD) játékról. Ezen játékok célja általánosan, hogy az egymás utáni hullámokban érkező szörnyeket azelőtt elpusztítsd a tornyaiddal, hogy azon végigérjenek a pályán. Az átjutó egységek leveszik az életedet, és abból nincs ám végtelen...

A Bloons egy nagy sorozat - nem is csak TD játékok vannak a családban -, ami mára egy egész komoly game centerré nőtte ki magát. Természetesen itt is lehet már igazi pénzért előnyöket vásárolni, és a Bloons 5 TD már nem is tűnik annyira egyszerűnek, karakterfejlődéssel, napi küldetésekkel, ezerféle toronnyal és lufival rakták teli, mégis csodálatosan egyszerű: majmokat kell leraknod a pálya mellé, akik dart-okkal (surikenekkel, puskával, bombákkal, lézerrel...) pusztítják a gonosz léggömböket (bloons).
Nagyon vicces/aranyos a koncepció, nekem ez a kedvenc TD-m.

Amúgy, mint minden TD (és mint minden flashjáték), ez is egyszerű. Veszed a tornyokat (majmokat), hívod a következő hullámot és nézed, ahogy pusztulnak a lufik. Nem kell ész nélkül kattintgatni, ugrálni, megy magától a dolog. (Persze hard-on már érdemes taktikákat alkalmazni, de az úgy is kialakul.)

Suits

Kicsit túlértékelt sorozat. Legal drama. Sok-sok backstabbing, érdekes karakterek, és néha jogi dolgok is vannak benne. Az árnyoldalairól nem írok, nézzetek meg pár részt, és beszéljünk róla.

Budapest-Bécs

Mivel B. Becsbe megy interjuzni, ezert elokerestem neki egy kis felkeszitot, es kozben felotlott bennem, hogy bar ez se film, se konyv, se zene, az 'egyebek' kategoria alatt mindenkeppen itt a helye.

Weird Naked Indian

Egy kocsmatura jutalma. De a minoseg miatt inkabb Spotify-on hallgassatok meg (Paul Potts).

The Lumineers

Nickelback- When We Stand Together

Oszinten szolva - bar szivesen hallgatok Nickelbacket - mindig kicsit falsnak ereztem ezt a zenekart. Mint amikor tinik probalnak komor felnottnek latszani, sosem tudtam elhesegetni az erzest, hogy az egesz, a megjelenes es a zene is, valahogy "kemeny rockbanda imitalas". Viszont jo hallgatni oket, szoval szamit ez egyaltalan?

Alan Watts: The Way of Zen, In My Own Way

Hasonloan nehany korabbi bejegyzeshez ez a jelenlegi is inkabb az irot magat magat, mint a konyve(ke)t szandekozik ajanlani. Alan Watts volt az nyugati gondolkodo, aki talan legtobbet tette a keleti filozofiak es vallasok Nyugatra "importalasaert". Nem igazan illeszkedett a szellemi vezetok elvart skatulyajaba. Szeretett inni, dohanyozni, nyilvanos helyeken tancolni es pajzan vicceket meselni. Magat, nem keves onironiaval, egyszeruen csak "spiritual entertainer"-kent jellemezte. Autodidakta volt, ismereteit alkalmankenti tanitoktol, konyvekbol, beszelgetesekbol szerezte. Bar rovid idot lelkeszkent az anglikan egyhazban is eltoltott, egesz eleteben sikerult az intezmenyes kereteken es formalis oktatason kivul mozognia. Tobbszor megprobalkoztam konyvekbol megismerkedni a Zennel, de a fokent keleti szerzok egyreszt nekem tulnyomoreszt erthetetlenek, es ebbol fakadoan egy ido utan unalmasak is voltak. Alan Watts volt szamomra az elso, aki a keleti gondolkodas szamunkra nehezen emesztheto elemeit relative egyszeruen es egyuttal nagyon elvezetesen volt kepes eloadni. Nem allitom, hogy Wattsot olvasva nem vesztem el a fonalat egy ido utan - minden Zen tanar hangsulyozza, hogy a Zen nem irhato le szavakkal, a magyarazatok inkabb csak felrevezetik a hallgatot -, de soha nem unatkozom. Hasonlo dolgokat dolgokat mond, mint Osho, csak mig az utobbi mellbevag, provokal es kinevet, Watts inkabb beszelget, viccel, majdnem anekdotazik. Az indiai mester gondolatait papirra veto tanitvanyokkal szemben az  amerikaban elo, de angol szuletesu Watts mestere volt az angol nyelvnek (egyre erosebb bennem a megyozodes, hogy az angolok valoban joggal nezik le a tobbi angolul beszelo nemzetet), es talan meg annal is jobb eloado, elvezet olvasni vagy hallgatni.  Akit nem erdekel a keleti filozofia, de szivesen olvas erdekes emberekrol, es az 50-es 60-as Amerikajanak ebredo spiritualis mozgalmairol, annak mindenkeppen ajanlom Watts oneletrajzat, az In My Own Way-t.

Depresszio

Nem csak szimpla nosztalgia vezet, amikor ugy dontok, hogy a Depresszio megerdemli, hogy ide keruljon. Ezt a szamot tegnap hallottam eloszor, es a zene meg mindig ugyanolyan frissnek, duhosnek es oszintenek hat, mint evekkel ezelott. A Depresszioban egyszeruen nem lehet csalodni, minden szam mashogy ugyanolyan, es mindegyik hozza a hatast. Ha rossz kedved van, garantaltan zorall hangulatba rak.

Shoshin: Deep Slepravation

Mult hetvegen a camdeni piacon setalgatva botlottunk bele egy, az utcan epp nagyon jo zenet jatszo bandaba. 5 fontert a helyszinen vettem is egy sima papirtokos, filctollal megszignozott CD-t. Money friggin well spent.

Uncanny X-Force

A Marvel aktualis csodagyerekenek, Rick Remendernek, tavaly decemberben, a 35. szammal veget ert sorozata sokak szerint hosszu evek egyik, ha nem a, legjobb szuperhos kepregenye. A tortenet diohejban egy Wolverine es Archangel altal vezetett - meg a tobbi szuperhos-csapat elott is - titkos orgyilkos csapatrol szol, akik szuper black-ops teamkent vegzik el azokat a piszkos munkakat, amikkel az Avengers vagy az X-men nem foglalkozhat. Az elso szamtol az utolsoig hiper-akciodus, vegig kivalo, helyenkent pedig egyszeruen gyonyoru rajzolassal kisert tortenetbe Remendernek annyi otletet, karakterfejlodest, dramat, moralis dilemmat es szivszorito pillanatot sikerult belesuritenie, ami mar feszegeti a mufaj hatarait. Igaz ez csak egy szuperhos kepregeny, de annak epikus. Hianyozni fog.