Juhász Viktor: A padláson nincsen semmi félelmetes

A Dagon Árnyai cimet viselő novelláskötet 1999-ben jelent meg a szépemlékű Beneficium kiadó gondozásában. A fene sem tudja, miből gondolták, hogy lesz kereslet egy Cthulhu-mitosz témájú novelláskötetre, de a Beneficiumot épp az ilyen bátor húzásaiért kedveltem. És hát ne feledjük, hogy Cthulhu Hivása alapkönyvet is ők adták ki magyarul. Akárhogy is, a Dagon Árnyai meglehetősen felejthetőre sikerült.

És mégis volt benne egy novella, ami a mai napig nem hagy nyugodni. Mitöbb, ha horror-témájú irás kerül szóba, ez az első, ami eszembejut.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Rejto Jeno rovid elete soran futaoszalagszeruen gepelte zsenialis es utanozhatatlan ponyvait, amik soha meg nem nevezett orszagok kikotoitol a vadnyugaton at Afrika dzsungeleiig repitettek az olvasot.

Forbidden Island

Matt Leacock.

A Pandemic és a Forbidden Island alkotója.

Egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy beteszem a nevét a cimbe, miként a könyveknél a szerzőét.

Ez természetesen a játékban is visszaköszön a hasonló mechanikák képében: kooperativ játékmenet, különböző szerepek - különböző képességekkel, lapok cserélgetése, a játék előrehaladtával egyre nehezebbé váló játékmenet.

The Americans

Phillip es Elizabeth a nyolcvanas evek Amerikajanak atlagos kozeposztalybeli parja, egy utazasi irodaban dolgoznak es kellemes kertvarosi hazban nevelik 2 kiskamasz gyermekuket. Latszolag. Valojaban aktiv szovjet kemek, kornyezetukbe masfel evitzede tokeletesen beepulve kemkednek valodi szulofoldjuknek.

Kittenberger Kálmán : Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában

Gyerekkoromban arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" kapásból tudtam válaszolni: "Vadász!" Mindez ennek a könyvnek köszönhető, ez volt az első "felnőtt-mesekönyvem".

Kittenberger Kálmán a méltatlanul ismeretlen magyar hirességek egyike (ha szabad ezzel az oxymoron-nal élnem), nevét mindössze a veszprémi állatkert viseli. Utolsó felfedezőink egyike, egy korból, mikor még bőven volt mit felfedezni. Ez a könyv az ő ismereteinek szintézise, mely kiváló anyagot szolgáltat az ifjú afrika-vadászok számára. Tökéletes egyvelege a tudományos ismeretanyagnak és a vadászkalandoknak. A könyvet olvasva nem csak a nagyvadak leirásával és szokásaival ismerkedünk meg, de tisztában leszünk azzal is, hogy a '20as évek technológiai keretei között mely fegyvert célszerű választanunk az elejteni kivánt zsákmányhoz, hogyan használjuk a szúnyoghálót vagy hogyan állitsunk össze egy safari expediciót, miközben észrevétlenül teszünk szert a szuahéli nyelv releváns elemeire.

De az ember persze a vadászkalandok izgalmáért olvassa. Mert elragad bennünket egy furcsa, ismeretlen kontinensre, tele megannyi csodával, és még ha felnőve rá is kell jönnünk, hogy ez a világ nincs többé, mindig vágyódással a szivünkben gondolunk majd Afrikára. Éppúgy, mint Joy Adamson könyveit olvasva.

Ben H. Winters - The Last Policeman

Az elektronikus könyv egyszerre áldás és átok. Az áldás oldal azt hiszem, mindenki számára egyértelmű. Az átok abban rejlik, hogy a 90es évek második felében kis-szériás kiadásokat lehetővé tevő digitális nyomdatechnológia nyomán fellépő dömpinget egy egészen új, riasztó szintre emelte. Korábban sem volt egyszerű jó könyveket találni, de manapság számomra már kifejezetten nehéz. De nem adom fel. És kerek egy évvel az utolsó ilyen után, újra gyöngyszemre bukkantam: Ben H. Winter - The Last Policeman cimű könyvére. Ráadásul nem is a szokásos terepemen - a scifi vagy fantasy irodalomban, hanem a krimik világában.